Vettem egy vonatot,
bele minden kacatot:
múltat, rosszat,
bármit mi bosszant,
és tettem rá lakatot.
Világgá küldtem,
elmenekültem.
Hiányod is itt hagyott.
Még csodálom a kék eget,
a hívogató fényeket
és mindent, mi ragyog.
Gondolatban madár vagyok,
ki múltamban nézeget.
Csak fentről lehet látni
a mélységeket.
Hazaértem, itthon vagyok.
Hiányzik ízed, illatod.
Lelkem, mint Te,
távol van.
Tán látlak még ma,
álmomban.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
2 Responses
Gyönyörű. Nagyon tetszik a mélysége, a ritmikája, a mondanivalója.
Köszönöm szépen Krisztina! Örülök, hogy itt jártál. Megyek hozzád olvasni én is. Szépeket,
Miklós