A kis Lenin

A kis Lenin!

Mint saját fullánkjába dőlt darázskirály
Föl – le dagasztja kockára faragott birodalmát,
Hogy alattvalói figyelmét ezzel hivja fel magára,
S az idegesen vibráló porosodó szakálla
Tekintélyt követelő szélesre tárt válla
Mintha némi diszharmóniát rejtene magába.

Valami hiba csuszott tán a számitásokba
S a fosztogatók kegyeit ezért hiába kergette
Felrémlett árnyképe egy nagy birodalomnak,
Mint vizfejjé dagasztott szolgalelkü hadnak
S a pénzre váltott kegyosztó gesztusok
Oly sokszor a multban, jól bevált penzumok.

Kegyes nyájassággal szabdalja a törvényt
Hogy föléje emelhesse önös érdekét,
De csillagos bakanccsal tapos a kétkedőre
S kegyes megbocsátást szór a hajlongó vétkezőkre
Programmja a megosztás, mely pontosan célba talál
A jellemszegény, a megalkuvó mindenütt, s mindig melléje áll.

Álgyöngysort füz megtévedt hivei köréből
S a felhalmozott kérdésekre álomruhát borit,
Viszont magára huzza a szereplés bársony köpenyét
Tejfölös szájunak titulálva bámész ellenfelét
Ám papirmassévá válik minden igyekezete
S ha mérlegre kerül, gyorsan lesüllyed vele.

Hogy miben rejlik bolsevik mentalitása:
A felsőbbrendüség durva mitoszában,
Mely nem különb a fasiszta ideánál
Hogy mannát csiholjon a megálmodta bálványából
És nemzedékünk álmát tőlünk elragadva
Bekényszeritse a szabadság szellemét ismét a palackba
Lenini szellemben mondjon végső itéletet
Hogy megbélyegzettként éljük csupasz élrtünket.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »