A füredi széllovas

A füredi Széllovas !/ Bambek Mihály emlékére/

Köztünk járt szinte észrevétlenül

Emberarcot formált számára a zord idő

Sosem kényeztette,s kedvelte a kiszámithatatlan jövő

Pedig kitartó,kemény munkával kereste kegyeit.

Ellene mondott a kor családbomlasztó sértésinek

Ezért tanitott a testi harmónia védelmére

Folyók,völgyek,s a természet megismerésére

S igy bukkant rá a balatoni szél nyelvére

Talán Viking vér is folyt ereiben

Kik beszélni tudtak a természet elemivel

Tisztában léve azoknak pusztitó erejével

Ezért szövetségre lépett a csapodár szél – testvérrel

Keresztbe – kasul suhant a tó vizének tükrén

Vitorlája hátában mindig érezte a testvér üzenetét

Zord pillanataiban sosem hagyta el hetedik érzékét

Landoláskor mindig imába foglalta a szörfőzők védőszentjét.

Ha jó sorsom néha elkisér a Balaton partjára

Legyen derült idő, vagy felhő-boritotta látóhatár

Minden égtáj felől a szél-testvér siró szava száll

Keresi – kutatja: a magányos szörflovas vajon merre jár.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »