Miért üres oly sokszor a
szegények lábasa?
Miért lehet az ember az
embernek farkasa?
Miért szeretnénk látni azt,
hogy mindig kék az ég?
Miért is félünk oly nagyon,
hogy eljön majd a vég?
Miért van, hogy jó családban
rossz ember is akad?
Miért, tán a jó tőből is
mindig csak jó fakad?
Miért látjuk sokszor úgy, a
szomszéd kertje zöldebb?
Miért vélik azt sokan, a
kerülőút könnyebb?
Miért is érzünk késztetést
számolni perceket?
Miért, ha máskor könnyedén
herdálunk éveket?
Miért dühíthet néha fel
egy-két apró dolog?
Miért terhes úgy a munka,
hogyha gyomrunk korog?
Miért hihetjük könnyen el
a hamis bókokat?
Miért is tűrjük néha el
a júdáscsókokat?
Miért csak az okos ember
tanulhat más kárán?
Miért, s hogyan kereshetünk
csomókat a kákán?
Miért iszik az sokat, ki
bánatát felejti?
Miért hiszi, hogy az ital
gondjait elrejti?
Miért rövid örömünk, s a
bánat olyan hosszú?
Miért kisért sok embert a
kíméletlen bosszú?
Miért készül háborúra,
aki békét akar?
Miért mutat angyalarcot,
ki ördögöt takar?
Miért, s hogyan lehet pokol
és menny szívünkben egy?
Miért nem érti más baját,
kinek sora jól megy?
Miért beszélhet az sokat,
ki oly keveset mond?
Miért kerülget szüntelen
a mindennapi gond?
Miért nem tart három napnál
tovább minden csoda?
Miért szállnak úgy az évek,
fut az idő tova?
Miért láthat két ember ma
máshogyan egy dolgot?
Miért oly sok embernek a
köpönyege forgott?
Miért van a miértekre
mindig újabb miért?
Miért is kell megküzdenünk
oly sokszor bármiért?
Miért dönthet úgy az ész, hogy
nemcsak jón jár agyunk?
Miért? Talán, mert esendők,
csak emberek vagyunk.
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...
