Nem is tudom, hogy szeretem-e az őszt? Vége a nyárnak, kezdődik az iskola. Mivel tanárként dolgoztam, ez volt az ősszel kapcsolatos meghatározó élményem szinte egész életemben. A nyár meleg volt, a végén már kicsit unalmas. Jó lesz találkozni az osztálytársakkal, majd később a kollégákkal. Az első hetekben még jó volt, de utána már inkább fárasztó. A nappalok egyre rövidülnek, megyünk bele a sötétségbe. Ezt nem szerettem. Különösen az óraátállítást, ami még rövidebbé tette a délutánokat és hosszabbá a sötét estéket.
A legérdekesebb őszi élményem fiam első osztályba lépése volt. Még a nyár elején beszélgettünk az óvónőkkel, hogy szerintük is iskolaérett-e a gyermek? A válaszuk az volt, hogy nehogy ott hagyjuk nekik az oviban, mert nem tudnak vele mit kezdeni, mert szerintük annyira okos. Ténylegesen a gyerek is várta már az iskolát. A számokat már ismerte, mivel a sétáink során többek közt azzal szórakoztunk, hogy leolvastuk az autók rendszámtábláit. Néhány betűt is ismert. Fiam sokat volt együtt édesanyámmal, akivel „újságot olvastak”, az azóta már megszűnt Népszabadságot. Ez akkoriban tele volt rajzos hirdetésekkel, melyek fiamnak nagyon tetszettek. Ezek mellett sokat rajzolt és színezett.
Elérkezett a szeptember. Fiam nagyon izgult. Az évnyitó után hazafelé menet egyszer csak előállt azzal a kéréssel, hogy mi lenne, ha ő csak pár nap múlva menne az iskolába. Mondtam, hogy erről szó sem lehet. Mostantól mindketten iskolások leszünk, együtt megyünk el itthonról, csak máshová járunk, próbáltam győzködni. Másnap végül a reggeli után csak sikerült rávenni és elmentünk az iskolába. Szép őszi reggel volt. Útközben igyekeztem nyugtatni, hogy ne féljen, biztos minden rendben lesz. Elvégre az óvodában is mennyire szerették őt és milyen jól érezte magát. Az osztályában ott lesz néhány ovis társa is, nem lesz egyedül. Az iskola elé érve elbúcsúztunk és ő szó nélkül bement a kapun. Persze én is nagyon izgultam. Egyik ismerősöm, aki pedagógiai kutatásokkal foglalkozott, azt mondta, többen úgy látják, hogy a tanítók nem igazán szeretik a fiúkat. Szerintük a lányok sokkal hamarabb be tudnak illeszkedni az iskolai rendbe. A fiúk túl mozgékonyak, több probléma van velük. Az iskola egy lányos intézmény. Ebben lehet valami. Ismerősöm azonban azt is hozzátette, hogy ha a fiúnak lányos képe van, akkor az jó lehet. Fiamat kicsi korában sokszor lánynak nézték. Nem egyszer megszólították az utcán, hogy milyen szép kislány. Mire én azonnal mondtam, hogy ő fiú. Ennek persze az is oka volt, hogy nem vágattam neki rövid fiús frizurát, mert annyira jól állt a kicsit hosszú haj.
Fiamnak szépen ment az iskola. Sok piros pontot és ajándék állatfigurákat kapott. Megbarátkozott az új osztálytáraival is, akiket korábban még nem ismert az óvodából. Hazafelé jövet mindig örömmel mesélt a napjáról. Majd úgy október vége felé elérkezett az első fogadóóra. Mint rendes szülő, ott toporogtam a folyosón a tanterem ajtaja előtt, hogy beszélhessek a tanító nénivel. Ő nagyon megdicsérte fiamat. Okos, rendes gyerek, mindig figyel, szépen megcsinálja a feladatokat, stb. Majd elhangzott a legnagyobb dicséret: „anyuka, ez a kisfiú olyan, mintha lány lenne”.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/