Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Kezedbe adnám Kezedbe adnám az egész életem, Én egyetlen szívem és szerelmem. Amiről eddig álmodtam, s amiben hiszek, Szívemmel boldogan adnám életem. Ha elfogadnád
Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak
Megbántam, érted? A sírás fojtogat, A saját gondolataim őrölnek, mint valami daráló. Igen, el akartam titkolni, Hogy nem bírok magammal harcolni, Mivel gyenge vagyok,
Fenn a magasban, az öreg templom tornyában, a tétova csendben, komótosan, lassan, megkondul öblös, érces hangján a nagyharang, jelezvén, hogy immár este van. Hamarosan a napnak vége szakad. Mostanra
Behunyom a szemem, itt vagy velem. Megfogod a kezem, útnak indulunk. Hogy hova? Nem tudni még. Kaland az. Válasszunk utat. Én ezt szeretném, a girbe-gurbát.
Melegen gőzölgő aszfaltjárdán hajnali lépteim visznek… Izzad a város… A város lüktető mozgásában egy mozdulatlan tétel tűnik fel Az idő megállt egy kis tollcsomón ami
