Kísérj át! Félek.
Bár hidd el, már nem remélek.
Ami jön elfogadtam,
s a dacot végleg feladtam.
Csupán csendesen várok valamire.
Egy útra, hitre újjászületésre.
Valami ősi, titkos mesére.
Olyanra, ami még nem volt soha,
valami révülten kínzó rítusra,
ami kaput nyit oda,
oda, a tudod hova…
Egyik pillanatban rohannék,
könnyű léptekkel mindenen túllennék.
Aztán a kezed fogom és kérlek:
kísérj át, félek!
Rettegek átlépni a küszöböt,
talán a gonosz vár az ajtó mögött.
Ahogy telnek az utolsó napok,
gyötör a tudat, hogy meghalok.
Gyönge vagyok fáradt és csúnya is,
de elmegyek így is, úgy is,
ha egyedül állok elébe, vagy veled…
Kísérj át! Félek!
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
