Sokan írtak már a Karácsonyról.
“Meghitt”.“Békés”.“A szeretet ünnepe”.
Mikor még jobban szeretjük a családot.
Mikor mindenki, mindenki mást szeret.
Kicsit sok ez így. Nem igazságos.
Míg számolod egyre a pénzedet,
Hogy örüljön a gyerek, a barátod…
Miért nem nézel jobban körbe ?
Lelked fennkölt és magasztos.
Hogy adhatsz – jobb lettél tőle.
Mindenki vidám. Mindenki barátod.
Idáig terjed az igyekezet.
A többi már nem indok rá,
Hogy a tárcádat elővedd…
Éhezés, megfagyás, magány.
Inkább kimaradsz belőle.
Ha mindenki csak kicsit adna…
Az ünnep róluk is szólna,
Kiknek nem maradt már senki,
Ki feléjük fordulna.
A szeretetet kéne becsomagolni,
Magasból a világra dobni…
Főleg annak, ki nem remél semmit,
Ki a keveset is óriásnak érzi.
E képmutató világ szeretetről beszél.
-Kabátba bújva várja gazdag ebéd-
Szeretete, ha van – nem sokat ér.
Annak jár, kitől viszonzást remél.
Ó, ha nekem egyszer pénzem volna!
Felkarolnám mindet, aki lent van!
Helyükre pottyantanám a gazdagot,
Mi ott lent van – abból habzsoljon nagyot!
Úgy osztanám a pénzeket szét…
Nem is! Inkább a szeretetet!
Hogy mindenkinek jusson elég!
Mindenütt legyen szeretet!
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
