Sokan írtak már a Karácsonyról.
“Meghitt”.“Békés”.“A szeretet ünnepe”.
Mikor még jobban szeretjük a családot.
Mikor mindenki, mindenki mást szeret.
Kicsit sok ez így. Nem igazságos.
Míg számolod egyre a pénzedet,
Hogy örüljön a gyerek, a barátod…
Miért nem nézel jobban körbe ?
Lelked fennkölt és magasztos.
Hogy adhatsz – jobb lettél tőle.
Mindenki vidám. Mindenki barátod.
Idáig terjed az igyekezet.
A többi már nem indok rá,
Hogy a tárcádat elővedd…
Éhezés, megfagyás, magány.
Inkább kimaradsz belőle.
Ha mindenki csak kicsit adna…
Az ünnep róluk is szólna,
Kiknek nem maradt már senki,
Ki feléjük fordulna.
A szeretetet kéne becsomagolni,
Magasból a világra dobni…
Főleg annak, ki nem remél semmit,
Ki a keveset is óriásnak érzi.
E képmutató világ szeretetről beszél.
-Kabátba bújva várja gazdag ebéd-
Szeretete, ha van – nem sokat ér.
Annak jár, kitől viszonzást remél.
Ó, ha nekem egyszer pénzem volna!
Felkarolnám mindet, aki lent van!
Helyükre pottyantanám a gazdagot,
Mi ott lent van – abból habzsoljon nagyot!
Úgy osztanám a pénzeket szét…
Nem is! Inkább a szeretetet!
Hogy mindenkinek jusson elég!
Mindenütt legyen szeretet!
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd később családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás számomra lelki kényszerből fakadt, majd az évek múlásával fokozatosan önkifejező örömforrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek, vélekednek, csupán nem tudják ezeket szavakba, versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek, érthetők legyenek, és ne csupán a diplomával rendelkezők számára tudjanak örömet szerezni. Végül eljutottam a legfontosabbig: bízom benne, hogy írásommal képes leszek az emberek szívét megérinteni, és leigazolni azt, hogy sokszor mindannyian egyek vagyunk és hasonlóan érzünk.
