Itt a vége, fuss el véle
Itt a vége fuss el véle
Ne várd meg míg jön a világvége
Siess föl a csillagok közé
Hol vesd meg magadnak az ágyad
Ne tétovázz, itt megvalósulhat vágyad
S onnan kacsincs csak lefelé
Ez döntésed igazolná , megérné.
Jobb hátrahagyni a földi világot
Itt szövögethetsz majd boldog álmot
Repülő szőnyeggel utazzál,
S a csillagok között kutassál
Keress más égitesten társat
Kivel építhetsz magatoknak várat
Mit nem kell körülvenni fallal
Itt nem kell törődni magaddal
Ellenség nem tör életedre
Nincs gyűlölet, nincs szükség fegyverre
A látóhatárt virágok borítják
Az édes illatot, a nyugalmat ontják
A fény lesz a táplálékod
Élted végén lesz mit meghálánod
Álmaidban múltad emlékeit idézheted
Mit ébredésed után szemed tükörképében
Válogathatsz, s ismét átélheted
Emlékeidben együtt élhetsz szeretteiddel,
Nem találkozol embertelenséggel
Ha beszédkészséged feledésbe merülne
Társad az „igére” mindig emlékeztetne
Ha érted jönnek majd az angyalok
Kísérljék utadat égi szeráf kórusok.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: