Elkopott az órád, nem számol már percet,
Biológiailag lebomló kabát alatt serceg.
Csak múlik, ahogy nem számít már semmi
Sárguló lapokra szakadatlanul jegyzi.
Felvési rá sorra striguláit az élet,
Sorokba szőtt terveid cipeled és kéred-
Követel a vágy, zakatol a lelkiismeret,
Jár neked, de elvenni nem mered.
Valaki kopog emlékeid ajtaján:
Halk zörrenéssel surranó sarlatán.
Hazug memoár, egy torz vízió.
Csak hiszed, hogy hinni jó…
Author: Barbina Melinda Barbara
Gyere közelebb... csak egy pillanatra. Írok, mert olcsóbb, mint pszichológushoz járni. 😀 Na, jó, most komolyabban: 2017 óta írom le azokat a gondolatokat, amik nem férnek el egy csetablakban. Szerelem, szeretet, önismeret, néha egy kis természet – meg minden, amit az ember az éjszaka közepén hajlamos túlkomplikálni. Néha rímes, néha csak rímelget. Hol szabad, hol klasszikus – de mindig őszinte, és mindig kicsit rólad is szól. Ha voltál már szerelmes, csalódott, kereső vagy csak simán ember, akkor talán itt találsz egy sort, amire épp szükséged van. Vidd magaddal. Olvass bele – nem harap. Csak néha a szívedbe.