Elkopott az órád, nem számol már percet,
Biológiailag lebomló kabát alatt serceg.
Csak múlik, ahogy nem számít már semmi
Sárguló lapokra szakadatlanul jegyzi.
Felvési rá sorra striguláit az élet,
Sorokba szőtt terveid cipeled és kéred-
Követel a vágy, zakatol a lelkiismeret,
Jár neked, de elvenni nem mered.
Valaki kopog emlékeid ajtaján:
Halk zörrenéssel surranó sarlatán.
Hazug memoár, egy torz vízió.
Csak hiszed, hogy hinni jó…
Author: Barbina Melinda Barbara
A versek varázslatos világában találtam meg az igazi otthonom. Gyermekkorom óta szoros kapcsolat fűz az írott szóhoz, s már a kisiskolás évek alatt beszippantott a líra. Az olvasás a lételemem, már-már függőség. A vers számomra nem csupán szavak sorozata, hanem érzelmek és gondolatok festménye, melyeket rímelő köntösbe bugyolálva osztok meg a világgal. Soraimban élményeket és álmokat találsz, sajátomat és másokét egyaránt. Az írás a kreatív kifejezőeszközöm, ahol a gondolataim szabadon szárnyalhatnak. Az oldalamon keresztül szeretném megosztani veletek ezt a szenvedélyt, amit minden strófába és rímbe beleszövök. Olvassátok őket szeretettel, örömmel vagy éppen úgy, ahogy a jelen pillanatban érzitek magatokat.
