Paolo Giordano: Tasmánia

Az önéletrajzi ihletésű regényben a személyes sorsokon keresztül az emberiség több problémája is felvillan A prímszámok magánya szerzőjének legújabb regényében. Az indítókép a 2015-ös klímacsúcs, ahol, mint tudósító volt jelen, majd egyes szám első személyben vezeti végig az olvasót három fő fejezeten keresztül a változatos történéseken.

A regény olvasmányos, nehéz letenni. A párbeszédek ugyan nincsennek klasszikusan jelölve, vagy szerkesztve, de ez nem zavaró. Mindig világosan kiderül, hogy ki beszél és kinek. Viszonylag sok a narráció, de az E1 miatt ez érthető. A főhős gondolatait, érzéseit részletesen leírja. A többi szereplő esetében pedig a főszereplő szemüvegén keresztül ábrázolja.

Ténylegesen egyik érintett téma, mind magánéleti, mind pedig társadalmi, illetve globális sincs lezárva a regényben, de érdekes adalékokat szolgáltat ezekhez. Inkább problémafelvetések vannak a könyvben, de megoldások, vagy még csak javaslatok nem. A főszereplő, Paolo könyvet akar írni a Japán atombomba támadásokról, mely végig vonul a regényen. Helyenként túlélők beszámolóit olvashatjuk, Végül nem tudjuk meg, hogy elkészült-e az írás. Végig érződik, hogy fizikus írta a regényt. A Tasmánia cím egy olyan helyre utal, ahol a főszereplők szerint valószínűleg nyugodt lehet az élet. Az egyes szereplők, karakterek, napjaink különböző típusú, gondolkodású emberek modelljeinek tekinthetők.

A főbb szereplők:

  • Paolo, az író, a regény főszereplőjének élete 34-40 éves kora között, aki a fizikusi pályát elhagyva lett újságíró. Napjainkban sokan hagyják el eredeti, tanult szakmájukat és ez így van a fizikusokkal is. Bár a legtöbben pénzügyekkel kezdenek el foglalkozni, a pénzmozgás leírásának az atomok mozgásának leírásához használt matematikai modell hasonlósága miatt. Itt viszont tudományos újságíró lett a regény főhőse. Személyében egy pályamódosító értelmiségi modellje jelenik meg.
  • Lorenza, a 7-8 évvel idősebb feleség, gyerekkel, mintegy a férjénél idősebb feleség Első férjétől, a gyerek apjától elvált. Ténylegesen nem sokat tudunk meg róla, még a foglalkozását sem. Azt azonban igen, hogy nem tud még egy gyereket megszülni, így férjének nem lehet tőle saját gyereke.
  • Eugenio, Lorenza fia, mint elvált szülők gyerekének egyfajta modellje, aki akkor tájt megy Amerikába, majd érettségizik. Története mellékszál a regényben.
  • Giulio, a főhős régi évfolyamtársa, akivel együtt laktak Torinóban és időnként Párizsban, Japánba is együtt mentek az atomtámadás 70. évfordulójára. Giuliotól elveszi, sőt eltávolítja kisfiát volt felesége, akivel Lorenza is jóban volt. Ebben a történetben a problémás válás a modellezett élethelyzet.
  • Jacopo Novelli, meteorológia professzor, a felhők ismerője Párizsban és a családja, akikkel később együtt nyaralnak Szardínián. Mivel nem nyeri el a genovai professzorságot, amit egy nő kap meg, ezért egy feminista ellenes előadást tart, ami miatt sokan kiközösítik. Ő egy nőellenes férfi modelljének tekinthető némi túlzással.
  • Christian, aki belefáradt a fekete lyukak és a gravitációs hullámok tanulmányozásába, tudományos újságírást tanul Triesztben Paolo-tól, nála szakdolgozik, végül öngyilkos lesz. Ő egy olyan fiatal modelljének tekinthető, aki nem találja a helyét a világban.
  • Curzia egy ambiciózus újságírónő modellje, aki lapjának terrortámadásokról és a menekültek életéről tudósít, és a főhőssel titkokban, majd később nem is titkokban leveleznek, néha találkoznak, valójában egyik mellékszál.
  • Karol pap, aki összeadta őket, de olyan pap modellje, aki szerelmes lesz. Félig barátok Paoloval. Szintén mellékszál.

 

 

Radnóti Katalin
Author: Radnóti Katalin

Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kezedbe adnám

Kezedbe adnám   Kezedbe adnám az egész életem, Én egyetlen szívem és szerelmem. Amiről eddig álmodtam, s amiben hiszek, Szívemmel boldogan adnám életem. Ha elfogadnád

Teljes bejegyzés »

Fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Szerinted mit csináljak?

Megbántam, érted?  A sírás fojtogat,  A saját gondolataim őrölnek,  mint valami daráló.   Igen, el akartam titkolni, Hogy nem bírok magammal harcolni, Mivel gyenge vagyok,

Teljes bejegyzés »

Éjszaka

Fenn a magasban,   az öreg templom tornyában,  a tétova csendben,   komótosan, lassan,  megkondul öblös, érces hangján  a nagyharang,  jelezvén, hogy immár este van.      Hamarosan a napnak vége szakad.  Mostanra

Teljes bejegyzés »

A zöld és a levél

Behunyom a szemem,  itt vagy velem.  Megfogod a kezem,  útnak indulunk.  Hogy hova? Nem tudni még.  Kaland az. Válasszunk  utat.    Én ezt szeretném, a girbe-gurbát. 

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Mozdulatlanul

Melegen gőzölgő aszfaltjárdán hajnali lépteim visznek… Izzad a város… A város lüktető mozgásában egy mozdulatlan tétel tűnik fel Az idő megállt egy kis tollcsomón ami

Teljes bejegyzés »