Első otthonom
Mert ha leszakad az ég,
Föld megnyílik alattam,
Azt hiszem elér a vég,
És magamra maradtam,
Sikoltó fellegekben,
Így, vakon botorkálva,
Háborgó, vad szelekben,
Segítségért kiáltva,
Csak gúnyos kacaj hangom,
Visszhang tükörteremben,
Egyre magamat marom,
Elhányva, mit szerettem,
Kifáradva, elveszve…
Ő rám nyitja az ajtót,
Magához húz, szeretve,
Elsiratja a jajszót,
Mit pici lánya szenved.
Mindig megtart, jól tudom,
Örök támasz, nem enged,
Anyám; első otthonom.
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.
