Lángnyelvekkel ölelkeztem

Lángnyelvekkel ölelkeztem

(Pünkösdi evezés a Velencei tavon: végre újra meg telt vízzel a tó meder.)

 

Felhők között, fényben jártam,

Napban fürdő dombok felett,

Tó vizében, hullám lettem.

 

Velencének harang háza

Fenn a felhőn, lenn a mélyben

Engem váró tükörbója.

 

Megmártóztam hűs vizekben,

Pajkos vidra jól megnézett,

Siklók úsztak észrevétlen.

 

Pünkösdváró szótlan csendben,

Szomjas szellő meglegyintett,

Szürke madár rebbent itt fel.

 

Nem szóltak a világ nyelvén,

Néma délben testem égett,

Lángnyelvekkel ölelkeztem.

 

Lángnyelvekkel ölelkeztem,

Senki fia nem keresett,

Kikötőben megpihentem.

 

Sziget útján csak én jártam,

Selymes fűben pőre állatt,

A Holdleányra rátaláltam.

 

Nem kellett a világból más,

Megnyílt combbú nádivilág.

Mindenhová van bejárás.

 

Barna nádak újra zöldek,

Sekély öböl vízben ázó,

Fejem felett héják, felhők.

 

Hitkereső pogány vallás,

Minden utat nyitva talált,

Szabadabb, mint bármi más.

 

(Egy ragyogó, forró, szombati nap emlékére, amikor Gárdony, Sukoró és Velence között eveztem)

2024. 05. 19-20

S. F.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zátony

Letéplek a piedesztálról, elég volt! Nem nyomom többet zárt kapun a csengőt. Kihűlt a hitem, verseim hangja halott, s a homokba rejtem a csalfa, vak

Teljes bejegyzés »

Kötelék

Aznap, amikor megszülettetek, rám tekintett gyönyörű szemetek. A kezemben pihent apró kezetek, rájöttem az anyaság mit jelent. Boldogan vártam, hogy megérkezzetek, hogy életem beteljesüljön Veletek.

Teljes bejegyzés »

Humorral és szeretettel

Ma egy híres írónőre emlékezünk, aki velünk maradt könyvein keresztül. ki humorral mesélt a hétköznapokról, az emberi szívről, örömről, gondokról. Pontos megfigyelője volt a világnak,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A Lét

Rózsa Iván: A Lét A Lét utánam is folytatódik majdan tovább: De talán az én létezésem sem volt hiábavaló. A Végtelenben egyesül az összes lét,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Végtelen Egy

Rózsa Iván: Végtelen Egy Utunk vége olyan, mint a kezdete: Végtelen. Vagy az örök Semmi vár ránk? Ami szintén Végtelen… (Vágtázó Csodaszarvas: Végtelen Egy) Budakalász,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Burundi űrkikötő

Rózsa Iván: Burundi űrkikötő (Ozric Tentacles: Burundi Spaceport) Felavatják az űrállomást Burundiban; Özönlik is a fényes ünnepségre a nép. Látni akarják a rakétát a magasban;

Teljes bejegyzés »