Volt egyszer, hogy megláttalak,
forró nyár volt, sütött a nap,
hajadat lágy szellő fújta,
s elhívtalak randevúra.
Volt egyszer, hogy csókod loptam,
ajkad ízét megkóstoltam,
szerelmedre úgy szomjaztam,
sóhajodba belehaltam.
Volt egyszer, hogy fogtam kezed,
s mindig együtt voltam veled,
ujjainkat összefonva,
csillagfényben, álmodozva.
Volt egyszer, hogy öleltelek,
s vállamra hajtottad fejed,
mosolyodat mind rám szórtad,
szíved szívembe karcoltad.
Volt egyszer, hogy voltam neked,
volt egyszer, hogy szerettelek,
volt egyszer, hogy nekem voltál,
volt egyszer, hogy… még mindig fáj.
Author: Majranek Krisztina
Majranek Krisztina vagyok. Már gyermekkoromban megszerettem az olvasást, írást, fogalmazást. Ez felnőttként sem változott. Kedvelem a művészetet, kikapcsol. Jól esik elmerülni alkotásokban, vagy az alkotás folyamatában, olyankor számomra megszűnik a külvilág. Két kiadványom jelent meg eddig nyomtatásban: "Állatkerti séta" címen verses színezőfüzetem gyermekeknek, valamint "Egy darabka csend - Gondolatok vers-köntösben" címmel egy kis zsebkötet. Próbálkozom dalszövegírással is. Számos antológiában szerepelnek verseim. Írásaimmal gondolataimat, érzéseimet, tapasztalataimat, hangulatomat nyújtom át az olvasónak.
Egy válasz
„volt egyszer, hogy nekem voltál,
volt egyszer, hogy… még mindig fáj.”
Aki igazán szeret, annak mindig fáj a szakítás.
Szeretettel: Rita