Ki vagyok én? – kérdem önmagam,
És mióta ilyen ősz hajam?
Rám nem ismer már senki sem,
Délceg alakom úgy hiszem
Évekkel ezelőtt elveszett,
S ráncom is lett ám rengeteg.
Erek dagadnak kezemen,
Kilenccel túl a hetvenen,
És még az áfát add hozzám,
Szépkoromat mért titkolnám?
Verseket írok százszámra,
Álmom az ihletek tárháza.
Lehet, hogy talán öregszem, de
Az orvossal sohasem kötekszem.
Szemüveg pihen az orromon,
Zöld teám lassan kortyolom,
Olyankor távolba révedve
Keresek választ mindenre.
Author: Majranek Krisztina
Majranek Krisztina vagyok. Már gyermekkoromban megszerettem az olvasást, írást, fogalmazást. Ez felnőttként sem változott. Kedvelem a művészetet, kikapcsol. Jól esik elmerülni alkotásokban, vagy az alkotás folyamatában, olyankor számomra megszűnik a külvilág. Két kiadványom jelent meg eddig nyomtatásban: "Állatkerti séta" címen verses színezőfüzetem gyermekeknek, valamint "Egy darabka csend - Gondolatok vers-köntösben" címmel egy kis zsebkötet. Próbálkozom dalszövegírással is. Számos antológiában szerepelnek verseim. Írásaimmal gondolataimat, érzéseimet, tapasztalataimat, hangulatomat nyújtom át az olvasónak.
Egy válasz
Nagyon tetszett a versed. Én is írtam már a saját öregségemről, egykori mivoltomról, melynek ma már nyoma se látszik, viszont, amíg szellemileg megvagyunk, addig örüljünk neki.
Szeretettel: Rita