Rózsa Iván: Áldom az Urat!
Áldom az Urat, hogy nekünk adta ezt az „urat”, ki Magyarország urának képzeli magát, mintegy kvázi kormányzóként. Vagy valakit utánoz, kinek a lábához sem ér. Áldom az Urat szeretett vezetőnkért, ki kivezet a sötétségből minket… Vagy mi őt?! Még egyszer: ki-kivezet a sötétségből minket… Még nagyobb sötétségbe?! Ki megment minket a szakadéktól… És még nagyobb szakadékba lök be?!
Áldom az Urat, hogy nekünk adtad őt, ki úrnak hiszi magát, pedig csak urizál, és közpénzből magának lop, s jótékonykodni látszik. Miközben a fűből is alig kilátszik. Áldunk téged, ki a putriból jöttél, és most Hunyadiként védesz minket a muszlim-áradattól, s mint a János fiát, a Mátyást, téged is a Duna jegén kéne királlyá koronázni! Minél előbb! Te lennél az első kisebbségi királyunk… Ez a mi álmunk… Nem kell amerikai álom! Ez a magyar álom! „Tisztességesen, munkával” kiverekedni magad az átoksori szennyből, mocsokból. Csak közben egyre mocskosabb, szennyesebb lettél…
Áldunk téged „urunk”, hogy oly széles az üleped, hogy sok barátod, haverod elfér mellette… Dehogy seggnyalók ők! Dehogy egy nemzet sírrablói! Ők olyanok, mint a kismalacok az anyakocánál: mindenkinek jut egy csecs… Csak az a baj, az a bibi, hogy most kan disznóról van szó! Kinek kegyeiért verekedni is kell…
Áldunk Téged Urunk, hogy az elmúlt hét évtizedben csupa remek, lánglelkű vezetőnk adatott. Persze, természetesen egyik sem volt ügynök, hazaáruló! Ez fel sem merül… Hanem tény! Azt hittük, a mostani „urunk” előtti „urunknál” nincs már lejjebb… Nyugodj meg, lehet… Mint az ábra mutatja, magyart a magyarral más kisebbségi bevándorló is összeugraszthat… Különben, mondd Urunk: hány próbát kell még kiállnunk hitünkért?! Csak tudjuk, mire számítsunk…
Budakalász, 2017. május 12.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
