Egy újabb esélyt kértem
a sorstól,
mit megtettem már,
annyiszor,
hol éltem vele,
vagy dobtam el balgán
magamtól.
Már óvatos vagyok,
s most megkaptalak
téged,
félve nézek rád, bár
szívem teli reménnyel.
Reszket még kezem,
mint szerelembe vetett hitem,
égettem már meg magam,
s oly sokszor rajta vesztettem,
és most, hogy itt állsz,
szemedbe nézek,
lelkemben lobban a tűz,
mit méz édesnek érzek,
mond, hogy nem bűn,
remélni,
s leszünk egymásé tán,
végleg,
hogy hinni tudjak,
egy újabb reménynek.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
