Szabó Szabina
Lábatlan suhanó árnyak élnek közöttünk,
Sokszor késő már, mire egyet észreveszünk.
Szerencsére hazánkban kevésnek van mérge,
A legtöbbjüknek csak nagy port kavar a híre.
Benyó Attila
Némelyik néha ha megharaphat,
De olyan is van ami megkacagtat!
Sok féle színben pompáznak,
De rejtőzködve mindig kivárnak!
SZ.SZ.
Szeretik a napon süttetni magukat,
Megeszik az egereket és a pockokat.
Megosztják az embereket két csoportra,
Van, ki kedveli őket, van ki nagyon utálja.
B.A.
Utálják az emberek, mert állandóan tekereg,
És a villás nyelvével, szinte mindig sziszeg!
Terráriumba szunyókálva, házi állatként szolgálva,
Meleg otthonban van és sosem fogdába!
SZ.SZ
Izmos testével halálra szoríthat,
De sok, csak akkor ha az ebédje vagy.
Van belőle óriás és egészen apró,
Némelyik egészen simogatni való.
B.A.
Néha olyanok mint egyes emberek,
Simulékony alamuszi gengszterek!
Meglapulva figyel, lesből, hátulról
S mikor nem várod lecsap, távolról!
SZ.SZ.
Mérgével elzsibbaszt, szépen kivárja,
Míg mozdulni sem tudsz, s agyad kába.
Aztán hatalmasra tátja száját,
Hogy egyben nyelje le áldozatát.
B.A.
Amelyik pedig nem akar megenni,
Az csak veled szeretne el szenderedni.
Védeni téged mindig és örökre,
Hogy álmaidat semmi se gyötörje!
Author: Benyó Attila
Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!