Csönd.Mindig és mindig ugyanaz…
Olyan nyomasztó.Bántó.Hallgatag
Csak üvöltésem hallom.Belülről.Magamban.
Mert hiába kereslek.Sehol se talállak.
Aludni se bírok.Fáj minden mozdulat.
Fülelek.De nem hallom szuszogásodat.
A szívem egyre csak matat, zakatolva
A nyomodat kutatja, …tán valami maradt…
Nem találom. A lakást már százszor körbejárom.
Valami fontosat elhagytam.Magamat se látom..
Szorít a fal.Mind közelebb jön…Mióta nem vagy
Valami feszít belül. Kitörni akar, fojtogat.
Utánad mennék, de nem találom a kiutat
Úgy fáj! Lelkem arcod után körbekutat.
Sóvárog és háborog, mint az orkán, fújtat.
Elhagytál mégis, igaz, nem volt más utad-
Elváltunk, de nem mint ágtól a levél,hanem
Mint kerekétől megfosztott gazdátlan szekér
Cipelném tovább az élet terhét. Olyan nehéz!
Irányítás nélkül. …reménytelenül elveszve én.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás lelki késztetésből eredt, majd az évek múlásával még inkább önkifejező forrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni, amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek és vélekednek, csak nem mindig tudják ezeket versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára könnyen érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az embereket.
Egy válasz
✅ , Gábor