Tükröm, tükröm mondd meg nékem,
miért ily rémes a képem?
Babaarcom vajh hová lett?
Csillag szemem is elveszett.
Barna foltok jönnek sorra,
bőröm a ránc összehúzza.
Ajkam csíkká töppedt össze,
orrom megnőtt méretesre.
Valamikor kedves voltál,
hízelegtél, udvaroltál.
Mennyi csuda szépet mondtál,
mostanra bíz megváltoztál.
Darázsderék úszógumi,
alig tudok leguggolni.
Nincs aranyam, van visszerem,
küllemem nálad nem lelem.
Elegem van, meguntalak,
többé téged nem bámullak!
Te se gyere elém soha,
összetörlek, te ostoba!
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.