Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
Ez egy rövidke ízelítő a készülő kisregényemből, főleg jó meglátásokat, építő jellegű kritikát keresek. 1. Egyszer volt, vagyishogy még ma is él egy ember.
Ennek a párizsinak halszaga van. Nem mondom, hogy kelletlenül harapok bele, de azért mégiscsak furcsa, hogy egy ilyen húsétel olyan szagot árasszon, melytől a lehető
Ha meghalok Tűzre tesztek, megégettek, Húsom az ördögnek tessék, Szökő lelkemből majd Ti is esztek, Szememre ne vessék, Hogy irigy! Íme, nesztek. Majd marad Por
A szellem még éjjel tér be hozzám. Mint merő homály és titkos sötét, Csak én látom alakját, én hozzám jő, Ő érti a szavam, én
Némán zúgó folyó partján, Kavics lennék, szürke kő. Távol minden ember ártól, Elhagyottan heverő. Elnézném a habok leplét Mit e vidék csendje sző, Közelebb is
Fent, a sivár észak csúcsán, Vár áll, szürkén, vadon, csúnyán. Ablakából hold sarlója Fényét veti le a porba. Fényét furcsa árnyak nézik, Körül állják, úgy
