MÁR NEM FÁJ
hűs, fehér kéz simítja homlokod,
már nem bánt a felébredés.
elporladtak kínban a romok,
emlékeidben béke él.
nem fáj, már nem jajongasz,
mint szárnyát szegett madár.
tövisek közt is zöld levél nő,
s indák közt is lesz majd virág.
elindulsz lassan, készülődsz,
leveted földi ruhád
– életek hunynak,
élednek újak –
a virágos kapu nyitva áll.
izzhat-e tovább a szív,
ha kihunyt a parázs?
kihűlt üszkökön merengve,
ül az angyal és vár…
zöld füvön sétálsz,
elvitt örök álom,
mennyei mezőkre:
angyalszárnyon…
2002.05.14
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
2 Responses
„Nem fáj, már nem jajongasz,
mint szárnyát szegett madár.
Tövisek közt is zöld levél nő,
s indák közt is lesz majd virág.”
Remek verseid tetszéssel olvastam. Mindegyik tetszett, nem csak az, amelyikből kiollóztam a sorokat.
Elismeréssel és szeretettel: Rita
Kedves Rita! Hálás vagyok kedves hozzászólásodért.
Köszönöm, hogy olvastad és tetszésedet is elnyerték az írások. 🙂
Szeretettel: Zoé