Sötét homályba borult az éj.
Éreztük, valami különös közeleg.
Vártuk a jelt, hogy fényt vihessünk,
És meleget …az éji világba bele.
Elindultunk közösen, így együtt…
Lámpásunkban izzott a szeretet.
Sötét utunkat e fénnyel kísértük,
Reménnyel töltve meg a szíveket.
Néha megcsúsztunk, néha remegtünk,
Hisz az élet sem mindig sétamenet.
De lámpásunkat magasba emeltük.
Hittük,az utunk most a fénybe vezet.
Nem tudtuk, hogy mi vár még ránk
Pár lépéssel akár csak előttünk.
De éreztük, a világ ránk vár.
Hogy felragyogjon benne a fényünk.
Bátor dalunk fel, a csillagokba szállt.
Utat törtünk, és már nem féltünk.
Összekovácsolt minket sok lámpás,
E közös út, s hogy együtt lehettünk.
Levelek zörögtek talpaink alatt.
Ágrecsegés jelezte, honnan jövünk.
Őriztük a reményt a szívünk alatt,
S egy magasztos érzés hevített belül.
Utunkat bejárva a tűzhöz odaértünk.
Az oly ízzóan parázslott előttünk,
Hogy fényében mi is kis csillagok lettünk.
S egy rövid időre a földre érkeztünk.
Megálltunk. A csönd beszélt helyettünk.
Benne mélyen magunkba nézhettünk.
Egyek voltunk a szeretet ragyogásában,
Egy földünket jobbá tévő vágyakozásban,
Az összetartozás jóleső fénysugarában.
A „Szent-Márton érzés” felemelő voltában.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
Egy válasz
„Egyek voltunk a szeretet ragyogásában. Egy földünket jobbá tévő vágyakozásban. Az összetartozás jóleső fénysugarában. A „Szent-Márton érzés” felemelő voltában.”
Tetszéssel olvastam a versedet.
Szeretettel: Rita