A kétségbeesett tömör moraj,
mely a mindennapokban itt vigad,
huss eltűnik, szempillantás alatt.
Megszakad a mélybe nyúló vad fájdalom,
hisz’ hűs ajkad érzem ruhátlan vállamon.
Mint forgószél, pörög az idő,
világtetejére szalad,
vágyam utánad egyre nő,
– égig emelve-
ahogyan hagytad…
Author: Serfőző Attila
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy e méltán elismert Irodalmi Rádió kiváló szerzői között szerepelhetek.
Egy válasz
Nagyon szép, kifejező szerelmi vallomás.
Szeretettel: Rita