Csillagtlan sötét bolygónk a Nagy Medve köd közelében száguld az űrben. Nagyapám híres csillagász volt. Én az ő nevét kaptam, Rota vagyok. Sokat mesélt nekem gyerekkoromban. Többek közt azt is, hogy fiatal korában úgy látszott, hogy bolygónk a galaxisunk centrumában lévő fekete lyuk felé tart. Már épp azon voltak, hogy megpróbálják a bolygót kibillenteni a pályájáról, de rájöttek, hogy erre semmi szükség nincs, mivel a Nagy Medve köd felé tartunk és az el fogja téríteni bolygónkat. És most éppen ezt tapasztaljuk. Akkoriban egy másik bolygó lakóinak, a zelonoknak a segítségét is kérték, akik viszont kémprogramot küldtek rájuk, melyet azonban észrevettek. Szerencsére végül nem is volt szükség a segítségükre. Azóta nem is léptünk velük kapcsolatba.
Elmondta nekem, hogy sok bolygó csillag körül kering. A mi bolygónk is ilyen volt. Az élet akkor alakult ki rajta amikor egy csillag fényében fürdött a bolygónk. Meg is mutatta a távcsövön keresztül, hogy melyik volt a mi csillagunk. Szabad szemmel már nem is látjuk, annyira eltávolodtunk tőle. A mi bolygónkon kívül keringő óriásbolygók gravitációs hatása okozta a rendszerből való kirepülésünket. Őseink rájöttek, hogy csak úgy maradhatnak életben, ha a felszín alá költöznek. Nekünk már természetes ez az életmód. A bolygónk körül keringő sok műhold lehetővé teszi a felszín alatti kolóniák számára a kapcsolattartást. De néha azért el is látogatunk egymáshoz. A fizikai munka jelentős részét robotok végzik. A mi fő dolgunk, a munkánk, a programozás. Nekem, nagyapámhoz hasonlóan, hiszen ő keltette fel az érdeklődésemet, a munkám a csillagászat. Szabad időmben is az eget kémlelem a felszín alól kinyúló hosszú periszkóp végében elhelyezett távcső segítségével. De egy nagy távcsöves űrhajónk is kering a bolygónk körül és sok érdekes adatot küld, amelyek elemzése is a munkám egy kisebb csapat vezetőjeként. Egyik nap — mivel bolygónk a forgását megőrizte, így megtartottuk az időtartamok ilyen megjelölését —, főnököm beállított hozzánk és kérte, hogy a hozzánk legközelebbi csillagot és annak bolygórendszerét kezdjük el tanulmányozni. Ez a Nagy Medve köd szélén található és feltehetőleg ennek a gravitációs vonzása is hozzájárult ahhoz, hogy letértünk a galaxis centrumába tartó pályánkról.
Munkacsoportommal el is kezdtük a tanulmányozást. Megállapítottuk, hogy a csillagnak nyolc bolygója van. A keringési idejük és csillagjuktól való távolságuk alapján sikerült a csillag tömegét is kiszámítanunk. Meglepetésünkre óriási értéket kaptunk. Volt csillagunk, egy vörös törpe, tömegének több, mint ezerszerese jött ki. Láttunk már ilyen csillagot korábban is, de nem sokat. Továbbá a színképe is egészen más volt.
Vizsgáltuk a furcsa csillag bolygórendszerét is. Többféle tömegű bolygója volt. Némelyik kis kőzetbolygó, az egyik, a csillagtól számítva a negyedik épp, mintha a mi bolygónk ikertestvére lett volna, továbbá két közepes és két viszonylag nagy tömegű gázbolygó a csillagtól távolabbi pályákon. Élet jeleit egyiken sem fedeztük fel. Legalább is a színképvizsgálatok alapján nem sikerült ilyet kimutatnunk. Főnököm beszámolt a Bolygótanács ülésén az eredményekről. A tagok közül az egyik érdekes ötlettel állt elő. Mike szerint érdemes lenne megfontolni, hogy arra a bizonyos negyedik bolygóra át lehetne költözni. Persze előtte alaposan fel kellene azt térképezni. Mi lenne, ha űrhajót küldenénk oda? Persze nem utasokat, hanem robotokat vinne magával. Szóval megkaptuk a munkát.
Az én csoportom feladata a csillag tanulmányozása volt, összehasonlítása a többi csillaggal. A kérdés többek közt az is volt, hogy miért van az ilyen nagy tömegű csillagokból kevés? Mi lehet ennek az oka? El is kezdtük a csillagok szisztematikus feltérképezését és nemcsak a mi galaxisunkban, hanem óriási, az űrben keringő távcsövünk segítségével a többi galaxisban lévőket is. Különböző modelleket állítottunk fel a csillagok keletkezéséről, működéséről és „haláláról”.
Mindeközben elindult a felderítő űrhajó a különféle mérésekre kiképzett robotokkal a kiszemelt bolygó felé. A weben megjelenő hírportálok rendszeresen tudósítottak útjáról. És mindeközben bolygónk felszín alatt élő lakossága szinte teljes extázisban volt, hogy majdani gyerekeink, unokáink esetleg át tudnak költözni a bolygóra. Sőt, a költözés előkészítésére úttörő csapatok alakultak.
Az utóbbi időben kicsit ellaposodott művészeti életünk is új erőre kapott. Íróink regényeket, novellákat kezdtek el írni a lehetséges jövővel kapcsolatban. Arról ábrándoztak, hogy távoli őseinkhez hasonlóan utódaink is élvezhetik majd egy csillag fényét a felszínen élve. A képzőművészek megpróbálták vizuálisan is elképzelni ezt a jövőt. Ontották festményeiket, szobraikat. Minden kicsit is nagyobb településre jutott ilyenekből.
A kiküldött űrhajó mérőrobotjai leszálltak a bolygó felszínére, ahol nagyon erős sugárzási szintet mértek. A csillag által kibocsátott sugárzás jelentős része az UV tartományba esik, mely nem tenne jót a bőrünknek. Továbbá a légkört is át kellene alakítani. Ezért csak védőöltözetben lehetne a felszínen tartózkodni. De a tervre a végső csapást az én kutatócsoportom mérte. Ugyanis összefüggést találtunk a csillag mérete és élettartama között. E szerint a nagy tömegű csillagok jóval rövidebb ideig „élnek”. A magjukban jóval nagyobb a nyomás, sokkal több ütközés zajlik le, ami miatt sokkal rövidebb idő alatt alakulnak át és jutnak el a végső stádiumukba, mely esetükben egy szupernova robbanás. Ezért látunk kevés nagy tömegű csillagot az égen. De szerencsére mire az a csillag ebbe az állapotba kerül, mi már elég messze leszünk tőle, hacsak nem fog be minket. De talán ehhez elég távol vagyunk tőle és viszonylag nagy a sebességünk.
Végül mindenki beletörődött abba, hogy ismét nem csinálunk semmit, ahogyan régen a bolygót sem kellett eltéríteni. De azért, hogy legyen min fantáziálni, sokkal többen kezdték el vizsgálni az eget hobbiból is. Többen fel is fedeztek egy a mi régi csillagunknál úgy tízszer nagyobb tömegű sárga színű csillag körül egy bolygórendszert, melynek harmadik bolygóját nagyon ígéretes lehetőségnek tartották. Bár kicsit messze van.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/