Beszélek hozzád és arra kérlek hallgass meg!
De ne csak a szemeddel, sokkal inkább a szíveddel.
Fogadd el, hogy létezem. Érts most meg!
Hallgass rám, s ne percenként az órádra tekintve.
Gondolatom gyökerezzen ki a szívedben,
Hogy érezzem, fontos vagyok neked.
Ne csak bánatomat magamból kieresszem.
Kérlek, benned ne leljek süket fülekre!
Közös világunkban legyen közös a szeretet…
Megértést szeretnék, és figyelmedet.
Hogy holnap az utcán is megismerj,
S ne bizonytalankodj, ugyan ki lehetek…
Hallgass meg, ha eléd tárom szívemet,
Hogy félelmeimmel egyedül ne legyek!
Hogy hihessem, van még, aki szeret.
Törődik velem, és megért engemet.
Ha beszélek hozzád, arra kérlek hallgass meg!
Ne körbetekintve éreztesd, hogy sietsz!
Légy a barátom, fogd meg most kezemet!
Tudjam, nem vagyok egyedül. Számítok neked.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Ha beszélek hozzád, arra kérlek hallgass meg!
Ne körbetekintve éreztesd, hogy sietsz!”
Jogos igény és talán elvárás is, de ha a másiknak nem fontos, akkor hiába is kérjük, hogy fogja a kezünk és legyünk barátok. A barátság csak kölcsönös lehet. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi is meghallgatjuk őt, ő is számíthat a figyelmünkre? Érdekel bennünket mit érez, mi bántja, mi fáj neki és mit szeretne? Ha igen, és ez mégse kölcsönös, akkor nincs mit tenni.
Szeretettel: Rita