Beszélek hozzád és arra kérlek hallgass meg!
De ne csak a szemeddel, sokkal inkább a szíveddel.
Fogadd el, hogy létezem. Érts most meg!
Hallgass rám, s ne percenként az órádra tekintve.
Gondolatom gyökerezzen ki a szívedben,
Hogy érezzem, fontos vagyok neked.
Ne csak bánatomat magamból kieresszem.
Kérlek, benned ne leljek süket fülekre!
Közös világunkban legyen közös a szeretet…
Megértést szeretnék, és figyelmedet.
Hogy holnap az utcán is megismerj,
S ne bizonytalankodj, ugyan ki lehetek…
Hallgass meg, ha eléd tárom szívemet,
Hogy félelmeimmel egyedül ne legyek!
Hogy hihessem, van még, aki szeret.
Törődik velem, és megért engemet.
Ha beszélek hozzád, arra kérlek hallgass meg!
Ne körbetekintve éreztesd, hogy sietsz!
Légy a barátom, fogd meg most kezemet!
Tudjam, nem vagyok egyedül. Számítok neked.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
Egy válasz
„Ha beszélek hozzád, arra kérlek hallgass meg!
Ne körbetekintve éreztesd, hogy sietsz!”
Jogos igény és talán elvárás is, de ha a másiknak nem fontos, akkor hiába is kérjük, hogy fogja a kezünk és legyünk barátok. A barátság csak kölcsönös lehet. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi is meghallgatjuk őt, ő is számíthat a figyelmünkre? Érdekel bennünket mit érez, mi bántja, mi fáj neki és mit szeretne? Ha igen, és ez mégse kölcsönös, akkor nincs mit tenni.
Szeretettel: Rita