Mielőtt az
álmod képei búcsút intenek,
elhiszed, hogy
kis figurái sérthetetlenek.
Eszmélni kell,
szemed varázsütésre felpattan,
mert nem szabad
elidőznöd a szabálytalanban.
Csak játék volt:
komolyról írta át a képzelet.
Csak álarc volt,
alá rejtőztek ismeretlenek.
Ezer éj volt?
Mesék helyett nem maradt más, csupán
egy valódi,
szűkre szabott, borongós délután.
Angyal suhan…
Valami csodát mégis csak hoz a szél?
Úgy hömpölyög,
mint egy végső, partra vetett esély.
Hát meséld el!
Újra! De most meséld el máshogyan.
Olyan legyen,
minek élénk színe, vidám hangja van.
Sodorjon el
magával az álmokból szőtt látvány,
rajzolj saját
jeleket a holnap tiszta vásznán.
Addig fesd, míg
álmod színeit nem adja vissza,
s nem vagy olyan
boldog, mint ki valóban az élet vizét issza.
Lopott idő,
de egyedül tiéd a műterem,
néhány percig
maradjon távol a józan értelem,
míg a szabályok
kezeid közt porrá bomlanak, s a
párhuzamos
egyenesek egymásba botlanak.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.