Egykoron őseink, éltek, és haltak.
Tanultak, és tanítottak.
S általa emelkedtek,
Szeretni tanultak, és szerettek.
A férfi, férfi volt, a nő pedig nő maradt,
A nő, míg rendet rakott, a férfi fogta a halakat.
A bölcsek a nagy tanokat adták gyerekeknek,
Hogy megtanulva mindent, ők is így tegyenek.
Majd megjelent az érték,
Mellyel az életet mérték.
Kinek a legtöbb van, övé a minden.
Akinek meg nincs, semmije sincsen.
Tudatra ébredt az örök elnyomás,
Értéktelen lett, az álmodás, látomás.
A szerelemet… lánc törvényre vetették,
S ha szabadul, minden lépte menedék.
A piramis csúcsára, oly nehéz felmászni,
De onnan, messzire ellátni.
De jó lenézni, mindenki lábai elé,
De onnan sose látni el a felhők fölé.
De a jéghegy alja, érdes és kemény,
S idelent nincs más csak az örökös remény.
A fenti csak elhal, mintha soha nem lett volna,
Mintha a kiáltást, senki sem hallotta volna.
Az egykori tanokat ki sem válogatták,
Csak tűzre vetették, s hányták.
Urald a törvényeket,
S legyen vagyonod, temérdek.
Mondták az ősök… ne azt nézd melletted,
Hogy hány tető van feletted.
Hiába van házad tíz, vagy akár ezer,
Nincs garancia rá, hogy boldog is leszel.
Ma apáink, élnek, és halnak,
Tanítanak, bár belefájdultak.
Mert süketek füleink, s csak jár a szánk,
Mert tudunk mindent, van hazánk.
De gyűlölünk, mindent, és mindenhol,
Mert szeretni felejtettünk el, túlságosan jól.
Már nincs, szükség rá hiszik, az ég így is érinthető,
Minden embert szeretni kéne, de ma mind gyűlölhető.
2015.09.01.
Author: Horváth Szabolcs
Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díjait 2021, 2024 és 2025-ös évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent...
2 Responses
„De gyűlölünk, mindent, és mindenhol,
Mert szeretni felejtettünk el, túlságosan jól.”
Remek soraid egyetértéssel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm!