Apró lépcsőkön vezetett az út,
messzi a hideg végtelen át,
csepergő fénykazalnál megfordult,
hátrahagyott pár ólomkatonát.
Lépkedett a sötét terek síkján,
bakancsába folyt a kényszerűség,
vállára borult egy- egy sarlatán,
énekétől vajszínű lett az ég.
Árkok mélyéből félelmet lopott,
törött lelke mögé temette el,
bütykei fonták a szebb holnapot,
csipkézve kesernyés rejtelmekkel.
Lomha gépek messzi futottak vele,
nem maradt se ördöge, se istene,
szitkokért meleg ölelést adott,
homokba rajzolt minden tegnapot.
Author: Serfőző Attila
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy e méltán elismert Irodalmi Rádió kiváló szerzői között szerepelhetek.
Egy válasz
„Lomha gépek messzi futottak vele,
nem maradt se ördöge, se istene,
szitkokért meleg ölelést adott,
homokba rajzolt minden tegnapot.”
Szeretettel: Rita