Nem könyörgöm többet,
tán többet nem is látlak.
Nem lesz több könnyem,
száradjon hát a lélek,
ne legyenek vádak.
Nem nézem már többet,
azokat a gyönyörű szemeket,
égetne az érintés,
ha megfognám kezedet.
Többé hangom sem hallhatod,
kár lenne a szóért,
nem kínzom már magam,
egy sosem volt múltért,
És ahogy majd múlnak,
a hónapok, az évek,
jussak majd eszedbe,
hogy szerettelek téged.
Jusson majd eszedbe,
minden egyes léptem,
minden apró lépés,
mit érted tettem.
És ha még látnál is,
ne kerüld tekintetem,
mert ami most vagyok,
ezt te tetted velem.
Nincs bennem harag,
szárnyaljon hát lelked,
de ha újra jönnél,
akkor már ne kelljek.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Nincs bennem harag,
szárnyaljon hát lelked,
de ha újra jönnél,
akkor már ne kelljek.”
Szeretettel: Rita