Bárcsak innen fentről láthatnátok ti is a határt!
Olyan tarka, mint a képzelet, és élénk meg vidám!
Azt gondolnátok, hogy milyen szép, milyen boldog sárkányt
Tereget e heves szélben a kis gazdája tovább.
És hogy milyen közelről tekintheti meg az eget,
Akit most két kéz, és két kar oly boldogan ereget.
Hogy nem is tudja, tán inkább a végtelen kék égre,
Vagy az odalent mosolygó, kedves arcra nézzen.?
A széltáncban a sárkány bolondul csak egyre cikáz,
Mintha friss szabadságától megvadult kerge lovát
Fogná vissza az aggódó, gondos, és szerető gazda.
Sárkányunknak is hasonlóképpen megy most a sora.
De a játéktól megbokrosodott, terelgető kománk
„E széllovas sárkánynak több jár”- gondolta tán.
Mert elengedte nagy hirtelen a biztos kötelet,
És a sárkány már az elérhetetlen távolból integet.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Mert elengedte nagy hirtelen a biztos kötelet,
És a sárkány már az elérhetetlen távolból integet.”
Kedves, játékos soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita