Én az utca embere vagyok.
Nem látnak legtöbbször se kicsik, se nagyok.
Olyan észrevétlen vagyok, akár a kosz. Piszok.
Az életben nem hagytam eddig túl erős nyomot.
Én az utca embere vagyok.
Ha kell lopok, ha meg kell koldulok.
És mindig, mindegyre csak fázok meg vacogok.
Kéregetek. Ha szükséges a kukában kutatok.
Én az utca embere vagyok.
Mint én,olyat már biztosan többet is láttatok.
Mint kivetett lom, olyan elhagyott vagyok.
Cél nélkül. esélytelenül , csak vakon kullogok.
Csak az utca embere vagyok.
Hidegben fázom, melegben szinte elsorvadok.
Minden csepp morzsáért olyan hálás vagyok.
Csak az utca maradt , mely még befogadott.
Én az utca embere vagyok.
E kietlen társulásban sosincsen jó napom.
Arcomon a sok hiány barázdál mély nyomot
Semmim sincs. Csak e nincsen uralkodhatok.
Én csak az utca embere vagyok.
Görget a szél, mint elszáradt avart. Hagyom.
Elvesztem köztetek. Sodródva gyámoltalanul.
Lelkem horgony nélküli, léket kapott hajó.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Elvesztem köztetek. Sodródva gyámoltalanul.
Lelkem horgony nélküli, léket kapott hajó.”
Szomorú, reménytelen sorok a hajléktalan sorsról.
Szeretettel: Rita