Mindenki boldog akar lenni

Mindenki boldog akar lenni

A tengerben egy fürge kis halacska
Úgy gondolta egyszer elbarangolna
Mik rejtőzködhetnek távoli vizek mentén
Vagy boldog-e az élet a tenger fenekén

Társaitól búcsút vett, s elindult útjára
Elhagyva otthonát felbukkant egy rája
A veszélyt megérezve,lebukott a mélybe
Hol megbúva ,sziklahasadék lett a menedéke

Amint elmúlt a veszély tovább vette útját
Ereje gyengülni kezdett, legyőzte fáradságát
A távolban hirtelen nagy árny vetült eléje
Közelbe merészkedve látta se eleje se vége

Óriás cápa horkolva aludt szerencséjére
Körötte minden hal útját vette menekülésre
Vándorlásomnak vége: boldogságom megtaláltam
Ez az mit álmodtam :mert mindig nagyra nőni vágytam

Amint a cápa lassan ébredezni kezdett
A kis halacskánál a bátorságból hideglelés lett
Erejét megfeszitve gyorsan úszott hazáig
Hol boldogságát meglelve élt családjáva haláláig

Vajon az embernek mi kell a boldogságához
A szeretet-füzte kapcsolat a társaságához
A gondoskodó-féltő szeretet a családjához
Magány helyett ragaszkodás a közösségbe tartozáshoz

Ha szegény vagy jóságot, bátoritást adni
Ha tehetősebb figyelmességet,s kenyérrel szolgálni
Egy meleg kézfogást, vagy együtt érző jó szó- simogatást
A boldogsághoz ennyi kell csupán, semmi más

Ha ismeretlen utakon keresed a boldogságot
Vagy mint a kis hal kergetsz nagyravágyó álmot
Csupán csak beszámithatatlan veszélyt hozhatsz a fejedre
A boldogság utáni vágy vágy marad, mit annyira szeretne

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »