Emlékezés

Telnek az évek, múlnak a vágyak,

Kísértenek engem a fények, az árnyak.

Múlt idők emlékei újra visszatérnek:

Szerelmesek, bambák, ostobák és szépek.

 

Emlékszem még a régi mesére,

Táncoltunk a holdfényben lassú zenére.

Mögöttünk az évek gyorsan elrepültek,

Fejünk fölé bábeli tornyok nehezültek.

 

Ott álltunk némán a csendes estében,

Letűnt korok rejtelmeit láttam szemében.

Elárult már mindent szeme ragyogása,

Millió sok csillag Földre zuhanása.

 

Tudtam már a sorsunk miként ér véget,

Szerelmünk lángolt, lobogott és égett.

Senki sem látta a sötét éjszakában,

Fogadalmat tettünk a hűvös félhomályban.

 

Csókkal pecsételtük meg közös eskünket,

Nem zavarta senki csöndes estünket.

Ez volt a végzetünk, mely örökre megmaradt,

Azóta is várom, mert sietve elhaladt.

 

Arcát, mosolyát őrzöm magamban rég,

Sok-sok év eltelt, de nem feledtem még.

Várom, hogy egyszer majd kopog az ajtómon,

S forró csókját érzem újra az ajkamon.

Szakolczay Adrienn
Author: Szakolczay Adrienn

Szakolczay Adrienn vagyok, írói álnevem Audrey Pierce. 1987-ben születtem Miskolcon és itt is végeztem iskoláimat. Többek között az egyetemi éveimet is az Acélvárosban töltöttem: kulturális antropológia-pedagógia szakon végeztem a Miskolci Egyetemen 2012-ben. Budapesten éltem és dolgoztam 10 évig, itt ismerkedtem meg a férjemmel, akivel 2021-ben hazaköltöztem szülőfalumba, ahol jelenleg is élünk két tündéri gyermek szüleiként. Időközben társadalombiztosítási és bérügyintéző végzettséget is szereztem, jelenleg pedig rajztanárként és napközis nevelőként dolgozom egy közeli általános iskolában. A művészetek iránti rajongás már gyermekkoromban megfertőzött apai nagypapám révén, aki amatőr festőművész és költő volt. Nem telhetett el úgy egy születésnap vagy nagyobb ünnep, hogy ne szavalta volna el egy-egy újabb költeményét a közönség előtt. Legelső műveimet is vele osztottam meg először, kikérve a véleményét és mindig biztatott, támogatott ezen a nehéz úton, amiért nem tudok elég hálás lenni neki, dacára annak, hogy már két évtizede nincs az élők sorában. Verseket, meséket már az általános iskolában is írtam, közülük több is megjelent az iskolai lapban, de komolyabban gimnazista koromtól foglalkozom írással, több iskolai és később felnőtteknek kiírt versenyen és pályázaton is részt vettem. Időközben a történelmi kalandregények felé orientálódtam. Az egyik regényemmel jelenleg még az alkotás fázisában vagyok, viszont van már egy befejezett művem is, ami...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Bernie Moonrise

Különleges kötődés

Különleges, ami köztünk zajlik, A lelkem és lelked között egy fonal szövődik. Tollamat szárnyaddal köti össze, Szívemet élteti, hogy ne legyen oly gyönge. Láthatatlan úton

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Őrült éjszakák

Az éjszaka nem nyugodt most számomra, A kedvenc madaram kapott újra szárnyra. Nem alszunk, éberen figyeljük a jeleket, Te úton vagy, s én rajtad tartom

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Láthatatlan fal

Egy fal van köztünk, mely eltaszít, Hamis fény világít, mely megvakít. Az égen téves fonalak rajzolódnak ki, Túl vastag a fal, nem tudok hozzád szólni.

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Bátor szárnyalás

Forró és hangos most a helyzet ott, amerre jársz, Mégis felveszed a bátor szárnyalást. A paradicsomba repülsz a tűzön át, A parton egy cseppnyi megnyugvás

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Gyengepont

Te vagy a gyengepontom, te vagy a lelkem, Te vagy a legerősebb fény a csendben. El kell takarjalak, nem láthatnak téged, Nem sérülhet meg, aki

Teljes bejegyzés »