Tengerek zabolátlan fia!
Sós permetű szél kapaszkodik hajadba,
Mit belélegzel, a szabadság üde illata.
Szemeidben tükröződnek a kék mélységek,
Fejed felett csupán a fellegek léteznek.
Vad hullámok hátán lovagolsz a Végtelenbe,
Szilaj tajtékú vizek paripái visznek a Semmibe.
Örömödet csakis útközben leled,
Csak akkor vagy elégedett, ha senki sem tart veled.
Szíved mégis vágyik a part felé szüntelen,
Elérni a célt, mely eltűnik hirtelen,
S ha hosszú utad egyszer eléri a végét,
Lehorgonyoz hajód, vagy megfeneklik végképp,
Megleled, mit szíved rég vágyott,
Szárazföld leányát, bölcsi, ifjú hajadont.
Földanya büszke lánya!
Kemény, mint az idő ette szikla,
Melynek gyökerét a mély talaj táplálja.
Erős és makacs, mint a fák nap-csókolta új hajtása,
Vagy mint a keble mélyén izzó, pusztító tűz varázsa.
Öledből élet fakad és szépség virágzik,
Szemeidből a természet buja vágya sugárzik.
Hűs hegyi forrás fakad fájdalmas szívedből,
Vágysz valami után, epekedsz arról a helyről,
Mit Ő választott, lelkednek hű társa,
Tengeristen fia, szerelmed egyetlen tárgya.
Csak az a hely létezik, mely híd lehet köztetek,
Mégsem láthatod, mert ezzel megölheted.
Ha elébe rohansz, szétzúzod hajóját,
Kiontod életét, kioltod fáklyáját.
Édes könnyeidet küldöd hát elébe,
Gyors sodrású folyók leplébe öltözve,
S mikor könnyeid zápora megérinti kezét,
Mossa az arcát és hűsíti égő szívét,
Egymásra találtok oly sok idő után:
Sós víz szülte fiú, s homok szülte leány.
Author: Szakolczay Adrienn
Szakolczay Adrienn vagyok, írói álnevem Audrey Pierce. 1987-ben születtem Miskolcon és itt is végeztem iskoláimat. Többek között az egyetemi éveimet is az Acélvárosban töltöttem: kulturális antropológia-pedagógia szakon végeztem a Miskolci Egyetemen 2012-ben. Budapesten éltem és dolgoztam 10 évig, itt ismerkedtem meg a férjemmel, akivel 2021-ben hazaköltöztem szülőfalumba, ahol jelenleg is élünk két tündéri gyermek szüleiként. Időközben társadalombiztosítási és bérügyintéző végzettséget is szereztem, jelenleg pedig rajztanárként és napközis nevelőként dolgozom egy közeli általános iskolában. A művészetek iránti rajongás már gyermekkoromban megfertőzött apai nagypapám révén, aki amatőr festőművész és költő volt. Nem telhetett el úgy egy születésnap vagy nagyobb ünnep, hogy ne szavalta volna el egy-egy újabb költeményét a közönség előtt. Legelső műveimet is vele osztottam meg először, kikérve a véleményét és mindig biztatott, támogatott ezen a nehéz úton, amiért nem tudok elég hálás lenni neki, dacára annak, hogy már két évtizede nincs az élők sorában. Verseket, meséket már az általános iskolában is írtam, közülük több is megjelent az iskolai lapban, de komolyabban gimnazista koromtól foglalkozom írással, több iskolai és később felnőtteknek kiírt versenyen és pályázaton is részt vettem. Időközben a történelmi kalandregények felé orientálódtam. Az egyik regényemmel jelenleg még az alkotás fázisában vagyok, viszont van már egy befejezett művem is, ami...
