Fagyos szél ringatja a jeges fákat,
Míg a zord hidegtől dermedt a kezem,
De a tavasz már nem várat magára,
Hisz ébredeznek a rügyek odafent.
Annyi sok elvesztett sóhajtás várja,
Hogy világunk még reménytelibb legyen.
Növesszen virágot, termést, friss ágat.
Szűkös voltunk most gazdagabb legyen.
Csiviteljen fióka minden ágon.
Fű- és virágillat üdén lengedezzen.
Jokedvünk csak még jobban sziporkázzon.
Hűlt szívünket fény melege éltesse.
Hirdessük a víg, zöldellő tavasszal,
Milyen csodálatosan szép az élet !
S hogy szebbre fordul hirtelen a bánat,
Ha a remény is bennünk …újjáéled.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...