Kedvenc évszakom a vérpezsdítő tavasz.
Szép reménységet és vidámságot fakaszt.
Vágyat, hogy jobbá fordítsuk a dolgokat.
Hitet, létezik a teremtő akarat.
Tavasszal szívünk és a természet dalol.
Nekünk énekelnek madarak a fákról.
Elbódulunk sok szép virág illatától.
Ellágyulunk hűs szél simogatásától.
Úgy suttogja -lágyan lejtve- a fülünkbe,
Felmelegíti majd megdermedt szívünket.
Boldogságot hoz,és vágyott megújulást.
Szebb pompában tündököl tőle a világ.
Biztató jóslatán mélán elmerengek.
Egy szebb jövőhöz én is hozzátehetek.
S felpislákol bennem sok halovány remény,
Melyek már elbuktak céljukat vesztve, rég.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...