Törés

Balesetem kapcsán a többedik állomás az orr-fül-gégészet.

Találgatom ki lesz a doki. Nő vagy férfi, milyen korú? Duci, vagy akire azt mondják, olyan mint egy hámozott giliszta… Várok a folyosón. Bentről kiáltják a nevem, belépek.

A vizsgálóban hárman dolgoznak. A sarokban egy gömbölyded, szemüveges, élettel teli nő. Ő szokott az ajtónálló, szólongató lenni. A számítógép mögött egy rövid hajú, fonnyadt nőszemély ül. Még sosem láttam. Mosolytalan egy társaság! Ez volt a benyomásom.

Köszönök, leveszem a maszkot. Rám néz a harmadik.

-JAJJJ!   Szisszen fel.

Az érkező beteghez legközelebb egy kislány ül, ő a harmadik.  20 év körülinek gondolom. Hosszú, sötét hajú, hibátlan bőrű, szép arcú termtés. Nem feszeng, nem feltűnősködik. Ki lehet ő? Talán az adminisztrátor, a fonnyadtka pedig az orvos.- gondolom én.

Miután leülök a felkínált székre, a fiatal megemelkedik, hozzám lép, a korábbi információk alapján vizsgálni kezd. Kérdéseket tesz fel. Kellemes Givenchy parföm árad felőle. Ő az orvos! Majdnem lefordulok a székről. Húha! Ilyen csinos és fiatal hölgy még sosem vizsgált! Kihúzom magam, büszke vagyok rá! Arra, hogy ilyen komoly hivatást választott!

Mindent megkérdez, megnéz az eszközeivel. Megtapogatja az orrom, kívül, belül. Belenéz a torkomba, fülembe, ahogy ezt tanulta vagy tanulja. Az is lehet, hogy rezidens Megbeszéljük a diagnózist. Szerencsére vigasztaló. Nem ferdült, nem mozdult az orrcsonton, „csak” tört.

– Nincs vele teendő, majd szépen összeforr! Fújni nem szabad, csak tunkolni!- intett. Kétféle gyógyszert ír fel. Ebből egyet biztos ,hogy fogok használni. Meg vagyok vele elégedve! Igaz, hogy nem voltam komplikált eset, de egy tapasztaltabb gyógyász sem vizgált volna meg alaposabban.

Hálából úgy köszönök el Tőle, hogy:

-Kívánom doktornő sok öröme legyen a pályán!

Senki nem szól semmit. Se köszönöm, se semmi. Mély csönd. Az ajtó nyitódik és csukódik.

Csalódva távozom.

 

V. Nagy Ágnes

Bpest., 2025. január 10.

V. Nagy Ágnes
Author: V. Nagy Ágnes

V. Nagy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Négy-öt éve foglalkozom novellák írásával. Jó történet mesélőnek mondanak. Az életből vett aktuális információkkal szolgálok. Érdekes karaktereket jelenítek meg. Olyan szituációkat, amelyeket az emberek észre sem vesznek, de a végén mégis rácsodálkoznak. Többnyire egyperces formákban. Abban reménykedve, hogy e rohanó világban ennyi idejük még jut az írásaim elolvasására. Novelláim változatos témájúak, lekötnek, szórakoztatnak. Napi útravalónak is nagyon jók. Munkáim több antológia és irodalmi folyóirat is közölte már. Nyomtatásra készen áll az első kötetem.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »