|
Az Égei tenger medencéjében és Kréta szigetén élő nép, az égei civilizáció volt a görögök elődje. Építészetükre jellemző:
Mükéne kamrasír - oroszlános
kapu A Kréta szigetén lévő knósszoszi palota fénykorát az i. e. 1600 és 1400 között élte. Az itt található palota épületegyüttese 150 m hosszú, szélessége 100 m. A Knósszoszban feltárt palotamaradványok tanúskodnak a kor igényeiről és az alaprajzi elrendezés bonyolultságáról, kuszaságáról. Valószínűleg ez kelhette életre azt a mítoszt, amely a labirintusról, Ariadné fonaláról és a Minotauruszról szól. A palota helyiségei önmagukban elég szűkek, a legjellemzőbbek a világító udvarok és a pilléres termek, nagy szerep jut a fürdőszobának, melyek a csatornahálózattal ellátott palota tartozékai voltak és fontosak a gazdasági helyiségeknek is. Építési anyag a mészkő volt, míg a falak burkolására gondosan elkészített alabástromlapok szolgáltak. Jelentős építési anyag volt a fa is, hiszen fából készültek az oszlopok is, amelyek felfelé vastagodtak.
Az archaikus korra (Kr. e. 6-5. század) elsősorban templommaradványok utalnak. A korai faoszlopos, agyag falú, kőalapozású templomokat kőépületek váltották fel. Fokozatosan kialakultak az oszloprendek, a dór és az ión oszlopokkal, az előbbi a férfi, az utóbbi a női test arányait követte. A templomok oromzatát, a timpanonokat domborművek díszítették, a falakat pedig frízek. Összegezve e kor építészetének fő jellemvonásai:
Olimpia. Héra-templom. A Héra-templom, ill. Héraion, az itt állott épületek egyik legkorábbika i. e. 600 körül épült, dór stílusú. Falai mészkő tömbökből rakott lábazat fölött szárított agyagtéglából épültek. Az oldalfalakat a cellában négy-négy beugró falnyelv tagolta, amelyek a falakat merevítették, egyben - a födémgerendák alatt - a fesztávot csökkentették, és így tágasabb belső tér kialakítását tették lehetővé. Utóbb a falnyelvek elé - ezeket talán el is bontva - oszlopsorokat állítottak, amivel a cella háromhajóssá vált. A falnyelvek és a belső oszlopok tengelye egybe esett a külsőkével. A hosszoldalakon tizenhat oszloppal határolt oszlopfolyosó vette körül. Az oszlopok és a gerendázat eredetileg fából készültek. A faoszlopokat évszázadok folyamán fokozatosan cserélték ki a készítésük idejének megfelelő formálású kőoszlopokra. Így ezeken a dór stílus fejlődése az archaikus kor zömök, nehézkes oszloptörzseitől a lapos, erősen kiívelő fejezeteitől a hellenisztikus karcsúbb, de kissé száraz, merev formálásáig végig követhető. A finomabb megmunkálású díszítőelemek égetett agyagból készültek. A rendkívül hosszú és nyomott arányú archaikus templomnak ma csak kétlépcsős alépítménye, lábazati fala és néhány oszlopa áll. Más részeinek nagyszámú töredéke maradt ránk.
A klasszikus korban (Kr. e. 4-5. század) az építésrendek harmonikusabbá váltak, kialakult a korinthoszi oszlopfő. Az építészek tudatosan számoltak az optikai hatásokkal. Az első kőszínházak után kifejlődtek a színház klasszikus formái. Új épületek jelentek meg: zenei előadásra szolgáltak az ódeinok, testgyakorlásra a gymnasionok, a ló- és kocsiverseny számára pedig a hippodrom. A városokat szabályos terv szerint építették, az egyszerű házak mellett megjelentek a kavicsmozaikkal díszített luxusvillák. Úthálózatot építettek és csatornáztak. Összegezve a klasszikus kor építészetének valamennyi jellemvonása a következő:
Akropolisz látképe és tervrajza
Athén: Akropolisz. Athén szent kerületét alkotó fellegvára hegyekkel és dombokkal körülvett medence közepén magasodik a város fölé. A mükénéi korból eredő vár helyén épült archaikus templom együttest a perzsák i. e. 480-ban a város megszállásakor lerombolták. Ehelyett épült az i. e. V. század közepétől, Athén fénykorában az új együttes. Rendeltetése egyaránt volt vallási és politikai. Elsősorban az idegen hódítók fölött Athéné istennő segítségével aratott győzelem emlékművének szánták, és építésének költségeit jelentős részben a hadizsákmányból fedezték. Ugyanakkor a vezető szerephez jutott Athén és politikai vezére, az építkezés fő mozgatója, Periklész a görögség egyik vallási, politikai és kulturális központjává akarta tenni. Ezért a legmagasabb művészi színvonalon igyekeztek megvalósítani, hogy felülmúlja más vallási központok, Olimpia és Delphoi fényét és jelentőségét, és méltó módon hirdesse Athén gazdagságát és hatalmát.
Delphoi a legrégibb időktől kezdve kultusz- és jóshely volt. Szentélyéhez hozzátartoztak a kincsesházak is, mint pl. az athéniaké, mely típusát tekintve jellegzetes ante-templom. Szerkezete nagyon egyszerű; az egykori mükénéi megaron származéka. A meghosszabbított cellafalak között két oszlop támasztja alá a bejárat gerendázatát. A vájatolt oszlopoknak nincs lábazatuk, közvetlenül az alépítményre támaszkodnak. Dór fejezetek tartják az architrávot. A képszéket triglifek (az egykori fagerendák végére emlékeztető, függőleges vájatok) és metopék (az egykori nyílásokat fedő sima felületek) díszítik. A párkányok által szegélyezett nyeregtető a háromszögű oromzatot rajzolja ki.
Parthenon. Az együttes főépülete az Akropolisz legmagasabb részén, a Szűz Athéné tiszteletére i. e. 447 és 438 között épült, szobrászati dísze 432-ben készült el. A hatalmas, kb. 31 x 70 m alapterületű épület, a neves szobrász, Pheidiász közreműködésével épült. Teljes egészében márványból építették, korábban megkezdett, a lábazatnál félbe maradt, hasonló alaprajzú, kisebb templom alépítményére, és elkészült oszlopdobjainak felhasználásával. A háromlépcsős alépítményen emelkedő templomot végoldalain nyolc, hosszoldalain tizenhét karcsú, aránylag sűrűn állított dór oszlop határolja. Ezekkel arányos magasságú gerendázattal és a végoldalakon timpanonokkal lezárt épülettömeg rendkívül kiegyensúlyozott, monumentális hatású. Harmonikus megjelenését az alépítmény és a párkány határoló éleinek enyhe ívelése, az oszlopok kismértékű befelé dőlése és más, optikai kiegyenlítéseket eredményező, árnyalatnyi méretmódosítások fokozzák. A viszonylag keskeny körüljáró oszlopfolyosó padlószintjéből két lépcsővel emelkedik ki a naosz. A pronaoszt és opiszthodomoszt rövid ante falak előtt hat-hat oszlop sora határolja, így zárt előterek helyett szinte második oszlopfolyosót alkotnak. A naosz belsejét harántfal osztja hosszában két térre. A pronaoszból nyílik keleten a nagyobb cella, az opiszthodomoszból a kisebb, talán kincstár rendeltetésű nyugati helyiség. A rendkívül nagy, 19 m szélességű és hosszú cellát részben a fesztávolság csökkentésére, részben a tér arányos tagolására U-alakban, az oldalfalakkal és a végfallal párhuzamos, kétszintes dór oszlopsorokkal keskenyebb körüljáróra és tágas középtérre osztották. A hátsó oszlopsorral a középtér túlságosan nyújtott jellegét csökkentették. Az alsó, magasabb oszlopokat áthidaló architrávon álltak a födémgerendákat alátámasztó felső, alacsonyabb oszlopok. A kétszintes oszlopelrendezéssel a teljes belmagasságot átfogó oszlopokat küszöbölték ki. Ezek ui. nagy átmérőjükkel megbontották és lerontották volna a tér egységes hatását. A nyugati, kisebb terem famennyezetét a dórnál lényegesen karcsúbb arányú négy ión oszlop támasztotta alá. A Parthenon összhatásában harmonikus arányok és építészeti részletek végletekig kidolgozott művészi megformálása.
A hellenizmus kora (Kr. e. 330-30 körül) a különböző iskolák, stílusok összeolvadását jelentette. A dór építésrend háttérbe szorult. A városépítészet fellendült, új középületeket terveztek: tanácsházak, közfürdők, könyvtárak és múzeumok épültek. Ekkor épült az első világítótorony és a körszínház (amphitheatrum). Fő újítás az ív, boltozat és kupola alkalmazása. Falfestményekkel díszített emeletes lakóházak közepén oszloppal körülvett udvar volt. Felvirágzott a mozaikművészet. Összefoglalva:
Pergamon: Fellegvár. A várost az i. e. 3. század elején kezdték építen. A hegy fennsíkján, a korábbi fellegvár helyén alakították ki a palota negyedet. A fennsíkra várkapun át bevezető íves útvonal jobb oldalán épültek a királyi paloták, kaszárnyák és tárházak. Az út bal oldalán Arhéné kétszintes oszlop csarnokokkal körülvett szent kerülete terült el, amelynek belső szélén állt az együttes legrégebbi épülete, az i. e. 3. század elején emelt dór periprerosz templom. Az oszlopcsarnokok alsó szintjét dór, alacsonyabb emeletét ión oszloprendes homlokzat határolta. Az északi csarnokhoz csatlakozott a nagyhírű könyvtár épülete. Ezektől nyugatra a meredek hegyoldalban alakították ki a hatalmas színházat. A pergamoni Zeusz-oltár az együttes legmonumentálisabb elemeként a várkapun kívül, a fallal körülvett déli teraszon az i. e. 2. század elején kezdték építeni. Négyszög alaprajzú, 36 X 34 m méretű, lépcsős alépítményen emelkedett a 9 m magas talapzat. Ebbe nyugat felől 28 fokból álló, széles lépcsőzet metsződött be. A felső szinten kialakított áldozati udvart három oldalról fal vette körül a lépcsőzetet is közrefogva. A fal mindkét oldalán ión oszlopos, könnyed, levegős oszlopcsarnokok húzódtak. Az udvarban, amelyet oszlopszékeken álló páros oszlopok vettek körül, emelkedett a hatalmas áldozati asztal.
Halikarnasszosz: Mausszoleum. Mausszolosz káriai király és feleségének hatalmas sírépítménye az i. e. 4. század közepén épült Kis-Ázsia délkeleti partján. A 66 x 77,5 m méretű téglalap alaprajzú, lépcsős alépítményen emelkedett kváder falazatú, domborműves frízzel lezárt alsó része, amely a sírkamrát rejtette magában. E talapzaton állt az ión oszlopokkal körülvett halotti templom. Háromrészes, fogrovatos párkánya fölött lépcsőzetes piramis zárta le, amelyet, a királyi házaspárt négylovas diadalkocsin ábrázoló, márvány szoborcsoport koronázott. Az épület, amelyet az ókorban az a hét világcsoda közé soroltak, a 16. században földrengés és ostrom következtében pusztult el. A múlt században kezdett ásatásoknál alapjait és szobrászati díszeinek töredékeit találták meg. A görög művészet alapozta meg a római művészet aranykorát. Az olasz félsziget őslakossága teljesen heterogén volt, s így a Róma alapítása (i. e. 753) előtti Itália kultúrája is különböző civilizációkból tevődött össze. Ez ősi kor elveszett, s csak az i. e. 8. században bevándorló etruszkok művészete hagyott hátra szórványos emlékeket. Az etruszkok kiváló építőmesterek voltak, ismerték a boltívet és a boltozatot, amelyeknek nem voltak ugyan feltalálói, de rendszeresen ők alkalmazták első ízben. Az etruszk építési tevékenység középpontjában a templom építészet állott.
Az etruszk építészet fő jellemvonásai összegezve:
Etruszk templom, rekonstruált alaprajz és homlokzat
Az etruszk templom cellája hosszirányban három részre osztva, a hármas kultusznak megfelelően; kettős, sőt hármas oszlopos nyitott előcsarnoka volt, hátát tömör fal alkotta. Architektúrája az ógörög fatemploméval egyezett; tetőszerkezetét fából ácsolták össze, s a fedélszéket festett cserepekkel borították. Az etruszk lakóház középpontja az átrium volt, amelyet lakószobák vettek körül. A világosság vagy a bejáraton, vagy a compluviumon át, felülről jutott az átriumba.
A hagyományok szerint Kr. e. 753-ban alapították Rómát. A római birodalom építészetére jellemző:
A római birodalom gazdasági-politikai központja a város piaca a Forum. Az ókori Róma főtere, a Forum Romanum volt a római élet központja. Itt állott a törvénykezési csarnok, a főpapi székhely, a Vesta-szüzek szentélye, számos templom, szobor, diadalív. Itt tartották a népgyűléseket, törvénykezéseket, vásárokat, stb. Csaknem épen áll a szentelt köztársaságkori Fortuna Virilis-templom, falhoz tapadó fél oszlopok veszik körül, magas alépítményen, pódiumon áll. A pódium a római építészet olyan jellegzetes eleme volt, amelyet a császárkori Róma templomai is megőriztek. A pódiumtemplomoknál általában egy alsó meg egy felső párkánydíszítéssel találkozunk, de lehetett fríze is. A görög dór rendet alakítja a római ízléshez. A korinthoszi oszloprend formáinak felhasználására jó példa Tivoli (Tibur) i. e. I. században épült kerek Sibylla-temploma, amely a valóságban talán Vesta-szentély volt. Oszlopfői a görög korinthoszi oszlop fejezetének minden elemét tartalmazzák, mégis sokkal kezdetlegesebbek; akantuszleveleik nélkülözik a görög minta finomságát. Már a köztársaság idején jelentkezett a római építészetnek az a sajátossága, hogy kombinálja a különböző stílusokat. A legalsó szintre a legerőteljesebb rend, a dór került; a második szintet az ión jellemezte; a harmadikat néha korinthoszi oszlopok vagy fél oszlopok díszítették. Ez az eljárás tette lehetővé, hogy a római építészek monumentális és bonyolult polgári rendeltetésű épületeket alkossanak ugyanazokból az egyszerű formákból, amelyeket a görögök egyszintes építmények, így templomok emelésére használtak. A különböző rendek egymásra helyezése világosan megfigyelhető azon a színházon, amelyet Marcellus építtetett az i. e. I. század végén, és amelynek maradványai ma is láthatók Rómában. A kombináció első példája az állami levéltár köztársasági kori épülete, amely a Forum völgyét zárja le a Capitolium felől. Tulajdonképpen nem más, mint egy kettős kőfal, amely keskeny folyosókat zár közre. Ezeken a folyosókon raktározták a köztársaság hivatalos okmányait. A levéltárnak a Forum felé néző homlokzata nemcsak erőt, hanem fennköltséget is sugall. A falsíkot dór fél oszlopok tagolják, ezekre látszólag egy árkádsor ívei nehezednek. A basílica nyilvános összejövetelek tartására és adásvételi szerződések megkötésére szolgáló csarnok volt. A római életnek ez a jellegzetes épülete ugyan a görög sztoára vezethető vissza, de Rómában alakult ki háromhajós elrendezése: a középső, nagyobb teret oldalról oszlopcsarnokok szegélyezik. A legkorábbi római bazilika az i. e. 184-ben épült Basilica Porcia volt. Az ásatások feltárták a Forum egyik oldalán a bazilika alapjait. Öthajós épület volt, külső falak nélkül: oszlopai szabadon emelkedtek ki a padlózatból.
A nimes-i Maison Carrée-templom
Colosseum
Néró kertjeinek és hatalmas szobrának, latinul colossusának a helyére került a Vespasianus és Titus által emeltetett Amphitheatrum Flavium, vagyis a Colosseum. Elliptikus küzdőtere kiválóan megfelelt a gladiátorok és a vadállatok viadalának rendezésére. Az amfiteátrumot eredeti római épülettípusnak tartják. A görögöket hidegen hagyták a gladiátorküzdelmekhez hasonló szórakozások, az amfiteátrum mint épületforma azonban mégis a görög színház származéka: nem más, mint két összekapcsolt színház. Az új épülettípus lépcsősorai tehát teljesen körbeveszik a küzdőteret, és több emeletre oszlanak. Az épület négyszintes; a legfelső szintet fal veszi körül. A Colosseum csaknem kizárólagosan faragott kövekből épült, de a boltívek kötőanyaga már habarcs. Az emeletekre vezető lépcsők a földszint monumentális oszlopcsarnokából indultak. Ötletes elrendezésük révén a kb. 40-50 000 néző néhány perc alatt elhagyhatta az épületet. A Flavius-amfiteátrum külsőleg a. Marcellus-színház monumentális típusát követi. Mint azt, ezt is három építészeti rend elegáns egymásra helyezése élénkíti: alsó szintjén dór, a másodikon ión, a két felsőn pedig korinthoszi fél oszlopok, illetve pilaszterek veszik körül. A három alsó szintet íves nyílásokkal tagolták, ami által a hatalmas tömegű építmény könnyedebbnek tűnik.
Pantheon kívül és bent
Keresztény templommá alakítva, de épp ezért tökéletesen megőrzött állapotban maradt ránk Róma híres Pantheonja, melyet Hadrianus idején átépítettek. A mellette található, régebbi, Agrippa-féle thermák hátsó traktusából az ásatások padlómaradványokat hoztak a felszínre. A Pantheon 16 sima törzsű korinthoszi oszloppal díszített előcsarnoka valószínűleg azonos Agrippa fürdőjének előcsarnokával; ezért is hagyta meg Hadrianus a bejárati homlokzat frízén Augustus hadvezérének a nevét. A kerek belső terem és a hatalmas kupola viszont a jelek szerint Hadrianus korában épült. A kupola félgömbjének tetején kerek nyíláson hatol be a fény. A kupola az ókori építészeti technika csodája. A Pantheon padlóját ma is az eredeti márványlapok burkolják, de a boltozat kazettáinak stukkódíszítése lehullott. Amikor 609-ben keresztény templommá alakították, az eredeti falfülkékből oltárok lettek. Máig meglévő, ókori bronzkapuja valamikor nyilván aranyozott volt, mint ahogy színes festésben ragyogtak az oszlopcsarnok reliefjei is. A Pantheon igazi különlegessége azonban abban áll, hogy új felfogás testesül meg benne: az építészet először itt lett igazán a belső terek kialakításának művészete. A görög templomok nagy többségét abban a tudatban emelték, hogy kívülről fogják őket szemlélni, hiszen az áldozati szertartásokon a nép a templom előtt álló oltárt vette körül. A Pantheon viszont azt a belső teret zárja közre, amelyben a hívők azért gyűlnek össze, hogy a külvilágtól elzárva létesítsenek kapcsolatot az istenekkel. Az épület valamennyi istennek hajlékot adott, így az ég és a föld szintézise lett. Ezért is kerek alaprajzú, és ezért fedi kupola. A kupola belső magassága és a kerek templomtér átmérője egyaránt 43,20 méter. Ha a kupola felületét gondolatban teljes gömbbé egészítjük ki, ez a gömb épp a templom padlóját érinti. A statikailag a hengerre nehezedő félgömb sugara ugyanúgy 21,60 méter, mint a henger sugara és egyben magassága. A Pireneusi-félsziget sok hídját még a rómaiak építették. Más római hidakat később átalakítottak ugyan, de megtartották azokat a jellegzetes formájú eredeti pilléreket, amelyek az áramlással szembeni oldalukon ék alakúak, alsó oldalukon viszont lekerekítettek. Hatalmas építészeti létesítmények voltak a városok vízellátását biztosító, a terep szintkülönbségeit ívsorokkal áthidaló római vízvezetékek. Egyikük, a Nimes-ben található Pont du Gard igazi híd, amely a Gardon folyó két partját köti össze. Ívsorai három szintet alkotnak; a legfelső vezeti a vizet. |
Knósszosz alaprajza
A
114-ben készült építmény az atyai gonddal uralkodó nagy császárnak állít
emléket. A diadalív feliratán már szerepel a jelző, amelyet a szenátus adott
neki: optimus, vagyis a legjobb. A külső falfelületeket és az ív belsejét
díszítő domborművek a tökéletes uralkodót, az igazságos kormányzót állítják
elénk, aki egyben a birodalom minden polgárának atyja is. Traianus atyai
gondoskodásának emléket állító reliefek közül az a kettő a legérdekesebb,
amelyik az ív belsejét díszíti. Az egyiken a császár áldozatot mutat be, hogy
újabb békés korszak vehesse kezdetét. A másikon a római nép családias
közvetlenséggel veszi körül Traianust, és jótéteményeiért, a szegény gyermekek
támogatásáért hálásan ünnepli. A szegények vállukra emelve mutatják gyermekeiket
a császárnak, és az uralkodó áldóan nyújtja feléjük kezét.
