|
Az ókor, a középkort megelőző történelmi korszak, amely az ősközösségi viszonyok felbomlásával kezdődik és a feudalizmus kialakulásával ér véget. Elfogadott határköve a római birodalom bukása (476). Az ANTIKVITÁS az ókori római és görög művészeteknek és kultúrának összegező neve, ezért foglakozom külön az ókor művészetén belül az "antik" művészettel. Antik - egyike a legelőkelőbb stílusoknak, amelyekben az emberi művészet egyáltalában megnyilatkozott; szorosabb értelemben a hellén római stílus ellentétben a maival, melyet modernnek nevezünk. Az antik művészet korszakát Homérosztól a római birodalom ketté szakadtig számíthatjuk, tehát több mint ezer évre tehető. Az antik stílussal bizonyos tekintetben azonos a klasszikus stílus, csakhogy ez nem szorítkozik sem nemzetre, sem időre, hanem mindenütt a tökéletest jelzi. Míg az antik tágabb értelemben a görög-római ókor mindenfajú művét öleli át, szűkebb értelemben csak az ókori képzőművészet stílusát jelzi és annyiban rokon értelmű a plasztikussal. Az antik-stílus általában véve a fenségest, nyugalmast, szép és arányos mértékűt, hősiest, mély életbölcsességűt, nagy pátosszal bírót, a mennyei fátumnak magát alávetőt, de a mellett a naiv életélvezetet és a férfias szabadságérzetet is jelenti.
Ókori fesztivál Athénban
Az antik görög művészet az európai kultúra alapja. Az ókori görögség történelme négy korszakra tagolódik - homéroszi, archaikus, klasszikus korra és hellenizmusra. A homéroszi korban (Kr. e. 2. évezred végétől a Kr. e. 8. század végéig) azaz a görög őskorban: az achájok, iónok és dórok kiszorították a krétai-mükénéi őslakosságot. Kialakult a görög kultúra alapja: a görög írás, a pénz- és mértékrendszer és a mitológia. Az archaikus korban (Kr. e. 7-6. század) megerősödött a rabszolgatartó rend. Az arisztokrácia helyét átveszik a tirannusok (zsarnokok). Athénban a szabadok rabszolgatartó demokráciája fejlődött ki. Két hatalmas város ekkor Spárta és Athén. A klasszikus kor (Kr. e. 6-5. század) jelenti a görög művészet virágkorát. Periklész vezetése alatt Athén marad a politikai, gazdasági és egyben a kulturális vezető hatalom a görögségen belül. A demokratikus Athén és az arisztokratikus Spárta között az ellentétek a 30 éves peloponészoszi háborúhoz vezettek. A háború Athén vereségével végződött. A további háborúskodásban a meggyöngült városok meghódoltak a 4. század közepétől a Fülöp király vezette Makedonia katonai hatalmának. Fülöp utóda, Nagy Sándor görög-makedón hadserege hatalmas birodalmat hozott létre, mely halála után (Kr. e. 323) szétesett. Végül, a hellenisztikus korban (Kr. e. 323-146), minden arra mutatott, hogy a görög művészetet a vulgaritás és a modorosság keríti hatalmába. Kétszáz éves fejlődés vette kezdetét. A görögség rendkívüli művészi adottságokkal rendelkezett. Elveszett a szabadság, megrendült az ősi istenekbe vetett hit, a témák egyre inkább emberközpontúvá váltak. Számos alkotó művészi módon tudta ábrázolni még a torz jelenségeket is. Nagy Sándor hódításaival a görög világ hatalmasra tágult. Ázsia és Egyiptom népei átvették a görög ízlést. Kezdetben a korszakot alexandriainak nevezték, mert úgy gondolták, hogy a görög kultúra elsősorban ebben az új afrikai fővárosban fejlődött tovább. A teljes görög művészet utolsó korszakának fejlődéséről van szó, ezért megfelelőbb elnevezés a "hellenizmus" ((hellén=ókori görög). Végül, az egységes kultúra felbomlik, és Kr. e. a 2. században Róma fokozatosan meghódította a görög városokat és a hellenisztikus királyságokat. Magas szintű művészet alakult ki Krétán, Mükénében, Korinthoszban és Athénban. Építkezésükben kedvelték a lépcsősort, az oszloprendszert. A klasszikus korban született szobraikra harmónia és arányosság jellemző.
Róma városa az i. e. 8. és 7. század között alakult ki latin és szabin községek egyesüléséből. Gyors fejlődését elősegítette, hogy két magas kultúrájú terület, a görög és az etruszk városok között feküdt. Korszakai: a királyság kora, a köztársaság és a császárság kora. A királyság korában (i. e. 753-510) Róma eljut az osztálytársadalmak szintjére. A nemzetségek néppé egyesülnek, a patríciusok kiváltságokat élveztek. Velük szemben kialakult a köznép, azaz plebejusok, akik szabad, vagyonnak rendelkező, adózó és katonáskodó lakosok, de politikai jogokkal nem rendelkeznek. A királyok uralmának megdöntése után (i. e. 510-27) a köztársaság korában Róma látszólag demokratikus városállammá alakult, amelyet a népgyűlésen évenként választott két konzul vezetett. De a plebejusoknak i. e. 3. század elejéig kellett harcolniuk politikai jogaikért. A köztársaság első két évszázadában Itália nagy részének meghódításával megváltozott a római társadalom szerkezete. A patríciusok mellett a plebejusok felső rétege is a hatalom részesévé vált. Fokozódott a szabad kisbirtokosok elszegényedése és növekedett a rabszolga munkaerőn alapuló nagybirtok. A fokozódó rabszolgakereslet hódító háborúkhoz vezetett. Így i. e. 3-2. század folyamán Róma fennhatósága alá került Szicília, Spanyolország nagy része, Észak-Itália, egész Görögország, valamint Kis-Ázsia és Észak-Afrika nagy része. A beáramló mérhetetlen gazdagság fokozta a társadalom alapvető ellentmondásait. A véres belső harc az i. e. 1. században katonai diktatúrához vezetett. A köztársaság késői szakasza jelentős a római művészet, főleg az építészet területén. Augustus egyeduralmával elérkezett a császárság kora (i. e. 27-i. sz. 476). A birodalom tovább terjeszkedett. Germánia nyugati és déli része, Britannia, Pannónia, Dácia, Egyiptom és más területek is római tartománnyá váltak. A birodalom legnagyobb kiterjedését az i. sz. 11. században, Traiunus császár alatt érte el. Ekkor, majd Hadrinnus és Marcus Aurelius uralma alatt volt a császárság gazdasági és kulturális fénykora. A rabszolgatartó rend átmenetileg megszilárdul. A kisbérlők és szabad parasztok elszegényednek, gyakran rabszolga sorba süllyednek. Ez fellazítja a hadsereg figyelmét, hiszen tagjai nagyrészt a parasztok közül kerülnek ki. A katonai lázadásoktól, rabszolgák és kisbérlők felkeléseitől egyre gyengülő hatalom nem tud ellenállni a barbár népek sorozatos támadásainak, így a 4. század végén kettészakad. Keleti része a középkorig fennmarad, nyugati része 476-ban elbukik, és teljesen barbár kézre kerül. A római művészet kiterjedése a római történelem alakulásától függően változott, ideszámítjuk mindazon területek korabeli művészi emlékeit, amelyek a római birodalomhoz tartoztak. Építészetük nagy vívmánya volt a boltív, melyet az etruszkoktól vettek át. Szobraik valósághűek, nem titkolták érzelmeiket. |
