Az ókori római művészet újbóli felfedezése a festészetet sem hagyta érintetlenül. A kor festői előszeretettel alkalmazták a klasszikus szépségeszmény harmonikus arányait és formáit. A szertelen és színpadias barokk után a klasszicista festészet egy hűvösebb, merevebb irányvonalat képviselt. A klasszicista festmények szigorú szabályok alapján készültek, melyek közül legfontosabbak az antik mitológiai vagy történelmi témaválasztás, a plasztikus ábrázolás és a kompozíció gondos pozicionálása. A rendszerint idealizált testű emberalakokat felvonultató festmények megértéséhez elengedhetetlen az ókori történelem és mitológia ismerete.

Giovanni Battista Piranesi:
 

1750-ben kiadott Carceri (Börtönök című), 16 metszetből álló sorozatának egyike.

A 18. század egyik legnagyobb hatású művésze, az olasz Piranesi hangulatos metszetek sorozatában örökítette meg az antik világ maradványait, főleg Rómának fennmaradt római kori építményeinek romjait. 1764ben a német Winckelmann "az ókori művészet története" címmel közreadja híres munkáját, az első olyan könyvet, amely a fejlődés folyamatát bemutatva tárgyalja egy korszak művészetét.

Ebben a nehéz átmenetben a régi hagyományok megőrzését és az új forma kialakítását sokkal gyorsabban és érzékelhetőbben tudta teljesíteni a festészet. Nemcsak azért, mert olyan kimagasló egyéniségekkel rendelkezett, mint Goya, hanem főleg azért, mert a festészet nyelvén könnyebb volt tolmácsolni mindazt az új mondanivalót, kielégíteni azt az új igényt, amelyet a társadalom a művészettel szemben támasztott. Az új szerkezeti, vonalvezetési elvek kialakítására törekvő arckép és csoportkép révén egyrészt sikerült érzékeltetnie az ember új helyét a világban, másrészt kialakítva a sokféle érzést tükröző portrészerű tájat, a festészet "emberi" hangulatok tolmácsolására is vállalkozik Ugyanakkor valamiféle új ünnepélyességet is kialakít Miközben a festészet az ember szenvedélyeit és érzelmeit egyre leplezetlenebbül bocsátja közszemlére, élni tud a művészet megrázó, sőt agitatív erejével is. Korszakunk legnagyobb egyénisége a festő Goya, akit alapjában nehéz bármilyen stíluskategóriába besorolni, szinte példátlanul sokrétű, változatos életművében a 19. század majdnem valamennyi - később kibontakozó - irányzatának a lehetőségeit felmutatta. Fontos képviselője a kor minden áramlatának, de egyiknek sem kizárólagosan. A klasszicizmus vagy a romantika éppoly kevéssé mondhat le róla, mint a mély értelemben vett igazi realizmus. A spanyol hagyományoknak, reprezentációnak és népiességnek éppannyira kifejezője, mint annak az emberközpontú új magatartásnak, amely lázong a háború borzalmai ellen, ostorozza a babona életellenes veszélyeit; de a szépség és a játék, a borzalom és az őrület egyaránt foglalkoztatja, s valamennyit bevonja a festői témák körébe.

A 18. században közel egy százados hanyatlás után az aragóniai születésű Goya emelte ismét európai színvonalra a spanyol festészetet. Budapesten a "Vízhordó leány" és párdarabja, "A köszörűs" működésének utolsó szakaszából való. Nagyvonalú, passzteres ecsetkezelés, újszerű, realista látásmód jellemzi őket. Goya ifjabb korában is gyakran ábrázolt egyszerű embereket mindennapi tevékenységeik közepette. Korai vízhordó nőit, akiket egy gobelinsorozat számára 1787-88 körül festett, még rokokó bájjal és könnyedséggel jellemezte, a budapesti kisméretű vásznak azonban már a modern festői szemlélet, az impresszionizmus előkészítői.

Franciaországban a klasszicizmus első jelentős festőegyénisége Jacques Louis David, aki később Napóleon kedvelt festője lett. Az Akadémián tanult majd 1774-ben elnyerte azt az ösztöndíjat, amellyel Rómába utazhatott és ő is a klasszicizmus híve lett, az antik emlékek hatása alá került.

Visszatérve Párizsba, 1784-ben kiállította a Horatiusok esküje című képét, amelyen a bátor római ifjak hazafias áldozatként életüket ajánlják fel. Sem a téma, sem a kivitelezés nem felelhetett volna meg ennél jobban a kor ízlésének, szigorú és heroikus stílusa tükrözi a festőnek a művészet erkölcsi tartalmának szükségességéről vallott felfogását. Ezzel a művével David a modern történelmi festészet jogaiért harcolt, eredetisége a Horatiusok esküjében nem a választott témán alapul, hanem azon a drámaiságon, ahogyan ezt ki tudta fejteni. Kétségkívül van a képben bizonyos színpadiasság, de erő is. A festmény remekül példázza a klasszikus képalkotási szabályokat: ezek az antik témaválasztás, a gondosan felépített kompozíció, valamint a tiszta színek használata. Az alakok beállítását ellensúlyozzák a kép jobb és bal oldalát lezáró vörös és fehér drapériák. A labdaházi eskü, a francia forradalom egyik döntő pillanatáról való megemlékezésül szánt, nagy alakú festményhez készült vázlat felépítése logikus, érzelmi mondanivalót pusztán az egyes alakok hordoznak.

Francois Pascal Gérard a francia klasszicizmus kiemelkedő festője legfontosabb alkotásai, míves portrék és történelmi ábrázolások. David tanítványa volt ugyanúgy, mint Antoine Jean Gros, aki még tizenöt év sem volt, amikor belépett David műtermébe. A forradalom kitörésekor Itáliába ment, ott ismerte meg Bonapartét, aki ekkor Milánóból irányította ragyogó ifjúkori hadjáratait. Gros többször megfestette Napóleont, amint csapatai élén fedetlen fővel harcol ellenségével, az Arcole hídját készül elfoglalni vagy a jaffai pestiseseket látogatja meg. Napóleon annyira elégedett volt vele, hogy bevette Gros-t abba a bizottságba, amelynek a meghódított városokban ki kellett válogatnia a párizsi múzeumokba szánt művészi alkotásokat. Gros a császári kormány megbízásából később is több ízben megfestette a napóleoni eposz egy-egy jelenetét. A francia festészeti klasszicizmus talán legjelentősebb képviselője azonban Jean-Auguste-Dominique Ingres, aki szintén David tanítványa volt.

Ingres a festészet alapjának a rajzot tartotta. Művein sokáig, aprólékos gonddal dolgozott, művészetében a klasszicizmus már elválaszthatatlanul összefonódik a romantikával. A klasszicista esztétika szabályait betartva alkotott: szimmetrikus, kimért kompozíció; hideg színek, klasszikus témák jellemzik műveinek egy csoportját. Ugyanakkor témái középkorszeretete már romantikus. Ugyanez a kettősség él vonalkultúrájában: egyrészt folytatja a klasszicizmus szabályos, világos, nyugodt rajzát, másrészt a vonalnak új kifejezőerőt ad, szinte a színeket pótló értéket. Portréi - elsősorban a Riviére családról készült képek - tiszta, világos kompozíciók, amelyeken szigorúan követett festői elvei kifejező emberábrázolással párosulnak. Ingres-t támadások is érték a klasszikus szabályokhoz való merev ragaszkodása miatt. Mademoiselle Riviére c. festményén jól érzékelhető a reneszánsz portrék, elsősorban Raffaello hatása, legközvetlenebbül a nőalak elhelyezkedésén és a háttér távoli tájképén. Ingres aktképén (A nagy Odaliszk), elsősorban egy gyönyörű női testet akart bemutatni. A műhöz számtalan tanulmányt készített, de nem ragaszkodott szigorúan az anatómiai hűséghez: két csigolyával meghosszabbította a hát ívét. Az aktból áradó hideg erotikát fokozza az egzotikus környezet, az ágy gyöngyházszínű kárpitja, a hímzett keleties függöny és a hölgy kezében a pávatollas legyező. A "Török fürdő", Ingres-nek ez a 83 évesen befejezett műve már a szigorú antik eszménytől való eltávolodását mutatja. Több figurája ismert korábbi műveiről. Török jeleneteket ábrázoló metszeteket is tanulmányozott a képhez. Évekig dolgozott rajta, több alakot hozzáfestett.

Anglia irodalmában a preromantika megkülönböztethető a klasszicizmustól. A kor kiváló angol festője, William Hogarth az erkölcsi célzatú társadalmi szatíra létjogosultságáért harcolt.

Nagy jellemző erővel festett életképei, melyek rézmetszetben igen elterjedtek és népszerűvé váltak, a polgári társadalom erkölcseit pellengérezi ki. A hat festményből álló Divatos házasság című sorozatában erkölcsi témákat elemez, lényegében az érdekházasságot gúnyolja. Az első kép (illusztráció), az elszegényedett grófi család fia és egy gazdag középosztálybeli lány házassági szerződésének megkötését mutatja be. A fiatalok nem egymással foglalkoznak; az ifjú gróf a tükörben csodálja magát, a menyasszonnyal pedig Silvertongue ("ékesszóló") ügyvéd beszélget. Az idős gróf vagyontalan, de előkelő származását a kezében tartott papíron is látható családfájával tudja bizonyítani. Második illusztráción - egy átmulatott éjszaka után a házaspár zilált öltözékben pihen. Az előtérben levő felborított szék az előzetes veszekedésre utal. Háznagyuk, kifizetetlen számlákkal a hóna alatt, kétségbeesve távozik. Végül, a grófné öngyilkos lesz, mikor megtudja, hogy az ügyvédet férje meggyilkolása miatt felakasztották. A halott grófné ujjáról kapzsi apja lehúzza a gyűrűt. (Akkoriban az öngyilkosok jószágát elkobozták.) Kevesen tudják, hogy ebben az időszakban szabadalmaztatta az ír Robert Barker a körkép készítésének technikáját. Barker ezt a találmányát a "természet látszatának" nevezte.

A német klasszicista festészet példaképként tisztelt, a kor ízlésáramlatait irányító alakja Anton Raphael Mengs volt. Mengs Csehországból származott, és Európa valamennyi udvarának dolgozott, miután megjárta Itáliát. Módszere, amelyben egyébként minden klasszicista festővel osztozott, nem is lehetett volna balszerencsésebb: a festészetben reprodukálta az antik szobormintákat és előírásokat. Minthogy az ókorból nem maradtak fenn képek és nagyon kevés antik freskót ismertek, nem tehetett egyebet, mint hogy a szobrokat utánozta.

Ettől függetlenül Mengs a német klasszicista festészet jeles alakja, munkái között jelentősek portréi, mint a Mária Lujza portré.

A 19-20. századi magyar művészetnek is legerőteljesebb ága a festészet. Itt alakult ki a legtisztábban a sajátos magyar nemzeti művészet, mely egyszerre modern is volt, és a magyar tradíciót is magába olvasztotta. Hazai iskola nem volt, csak 1846-ban alakult meg Marastoni Jakab festőakadémiája. A legtehetségesebb művészek külföldön dolgoztak. Brocky Károly például főleg Angliában működik, elsajátítva a múlt legjobb festői hagyományait. Hazájával a kapcsolatot mindvégig megtartja, barátságban van a 48-as emigráció londoni tagjaival. Finoman árnyalt színekkel, a megvilágítás iránti nagy fogékonysággal festi elsősorban fiatal nőket és gyermekeket ábrázoló festményeit. Gyengéd érzékisége, finom anyagszerűsége a 18. század nyugat-európai festőit idézi. Ablaknál álló lány című műve kimagaslik festői szépségével.

id. Markó Károly: Visegrád

Első jelentős tájfestőnk, id. Markó Károly is külföldön, Itáliában tölti élete nagy részét. Firenze környéki házában minden átutazó magyarnak, majd a forradalom leverése után a menekülteknek vendégszeretettel siet segítségére. Markó aranyló megvilágítású, nyugodt képszerkezetű, finom kidolgozású tájfestményein valóságos vagy képzelt olasz táj bontakozik ki, a többnyire előtérben elhelyezett kisméretű embercsoportok csupán mellékes szerepet játszanak. Ezek az álom és valóság ötvözéséből keletkezett, nagy sikernek örvendő képei - az úgynevezett "ideális tájkép" késő barokk örökségének képviselői - eltérítették Markót a fiatalkori, közvetlen természetszemléleten alapuló tájfelfogásától. A Visegrád című művét id. Markó Károly még itthon festette. A kép történelmi múltunk dicső korszakának színterét, a Duna-kanyar egyik legszebb táját ábrázolja. A smaragdzöld hegyoldal tetején a középkori fellegvár romjai, lent a Dunánál a magas, négyszögletes Salamon tornya, melybe a néphit szerint egykor Salamon magyar királyt zárták. Az árnyékba borított sötét előtérből, mint valami keretből, a Duna-kanyar pompás panorámája tárul elénk. A kiegyensúlyozott, nyugodt kompozíció, a színhatások finomsága, a természetszeretetet árasztó felfogás legfőbb értékei alkotásának.

A puszta, ez az 1853-ban festett kép ritkaságnak számít, mert Markó alig festett magyarországi tájképet. Id. Markó Károly életének utolsó szakaszában készült egyik legnépszerűbb és legnagyobb méretű képe, a "Halászok", melyben mintegy összegezte mesterségbeli tudását. A táj természeti gazdagsága atmoszférát teremtő színperspektívával, finom részletezése egységes képfelület-alakítással párosult. A korszak legtermékenyebb festője és legvonzóbb művészegyénisége kétségkívül Barabás Miklós. Néhány külföldön töltött évétől eltekintve Pesten élt, az első magyar művész, aki művészetéből meg tudott élni. Gyorsan tett szert arra a társadalmi megbecsülésre és rangra, amelyért másoknak, még utódainak is, gyakran sokat kellett küzdeniük. Ezt a sikert tetszetős és mégis jellemző emberábrázolásának, gondosan részletező, többnyire derűs hangulatú előadásmódjának, harmonikus kompozícióinak köszönhette. Az 1848-as forradalmat előkészítő korszak szinte minden szereplőjét, politikust és művészt, költőt és színészt egyaránt bemutatott festményein, ill. nagyszámú litográfiáin. Tájfestői készségét akvarelljein kívül a fiatalkori szegénységben festett üzletcégérei állítják elénk legvonzóbban.

Vásárra menő román család	A meny megérkezése	Galambposta

A kor sürgető igényének engedve csoportéletképet is fest, ezek sorából a legkiemelkedőbb a Vásárra utazó román család. Barabás Miklós szűkebb hazájának, Erdélynek fenséges szépségű környezetében festette meg igényes műgonddal, gondos részletezéssel, finom megfigyelésekkel a román népviseletbe öltözött parasztcsaládot. A művet méltán tartották a kor legszebb népies életképének, mely 1844-ben a bécsi Műegylet kiállításán, majd a pestin is nagy sikerrel szerepelt, a Honderû hírharangja pedig 1846-ban lelkesen jelezte, hogy a Pesti Polgári Gyalog Magyar Őrhad a Nemzeti József Magyar Képcsarnoknak megvásárolta, mely adományozás a festmény keretén eredeti betűkkel ma is olvasható. A meny megérkezése c. festményén szilaj kedvvel érkezik a násznép: csobolyót emel szájához és szélesen lengeti kalapját a szekérről a legény, aki a jelenet hátterének középpontjában áll. Az előtérben táncot rop a kalapos legény, ütemet csettintve hozzá, ráhúz a cigány... De középen ünnepélyes megilletődöttség: szelíd feleséget ígérő arccal érkezik a menyasszony, s várja őt, befogadó tekintettel, a jövendő após. Meg a ház, amelynek zsúpfedelén galambok tipegnek. Szelíden gomolygó felhők, lombos fák, csúcsos tetők, meg a fátyolszerűen terjengő por költői hangulatot kölcsönöznek a jelenetnek. Bújtatott háromszög kompozíció vezeti a háttér felé a szemet: a menyasszony, vőlegény-após hármasát szélesebben keretezi a táncoló legény, a muzsikusok és a kulacsemelő férfi háromszöge, a ezek fölé tornyosul a harmadik, a két tető a templomtorony csúcsával, mely egyben a kép szerkezetének kis távlatot ad. A Galambposta festmény bevezet az egykori jó házból való leányzó otthonának légkörébe. Az arcból, tartásból áradó báj és "kellem" jellegzetesen múlt századi eszménykép: az ártatlanság és védettség női szimbóluma. A galamb, a szelídség képzetét erősíti bennünk, és tudatja, hogy a titkos érzelmek a szobácska kalitkájából is szárnyra kelnek hamarosan, mert a galamb egyik, legyezőszerűen kibontott szárnya repülésre kész. Nemcsak mint látvány elragadó a kép, de virtuóz megfestésének módja is. A fehérek vetélkednek egymással az élethű érzékeltetésben: a merev selyemruha fémesen fénylik, a galambszárny fehéret a toll puha-szürkéje lágyítja, de kiemeli a karok meg állak színe. Keményen világít az ablakfa fehére, s rá válaszol meleg barnájával a napsütött asztalka, a rózsa üde pirosa. A 19. század elején a festészetre is a mesteremberi, képíró szint volta jellemző. Ezt kívánták meg a feladatok hiszen a dokumentatív portré iránt jelentkezett a legnagyobb igény. Ilyen feladatokat teljesített pl. Donát János:

Donát János: Lanton játszó nő

Donát János szolid, kissé száraz kivitelű, klasszicista hűvösségű arcképein csak halványan jelenik meg modelljei egyénisége, szívesebben idealizálja vonásaikat. Bensőséges hangulatú festményein nem törekszik barokkos reprezentációra, alkotásait inkább bizonyos mértéktartó dekorativitás jellemzi.

A klasszicizmus festészetével párhuzamosan egy szerényebb igényű, de a valósághoz közelebb álló irányzat is létrejött, a biedermeier. A tükörsima technikával festett portrékon és miniatúrákon az urak és hölgyek mosolyognak vagy ábrándoznak. Az életképeken érzelmes jelenetek elevenednek meg. Átmeneti stílus, a romantikát megelőző és annak kispolgári változata. Főleg Németországban, Ausztriában, Csehországban és Magyarországon terjedt el. Műfajai: portré, életkép, enterieur (szobabelső), és a tájkép.

Borsos József tanulmányait Bécsben végezte, ahol korán magára vonta a figyelmet. Sikereket ért el neves kortársakról festett arcképeivel és polgári témákat ábrázoló, gondosan megmunkált életképeivel. Jellegzetesen biedermeier, anyagszerűen festett élénk, erőteljes, finoman árnyalt színei, harmonikus kompozíciója kedveltté tette a fejlődő Pest műpártoló közönsége előtt. De hiányzik munkásságából az az egyenletesség, az a harmónia és kitartás, ami Barabás egyéniségének és művészetének sajátja. Életképei közül az 1851-ben festett, kitűnően szerkesztett és előadott Lányok bál után című képét kell említeni, amelynek érzékletes előadásmódja, magas művészi szintje elfeledteti velünk, hogy nem fejezi ki keletkezése korának nehéz viszonyait, milyen sok élettelen és erőltetett mozzanat van a szépruhás fiatal nők ábrázolásában, végül azt is, hogy mennyire zsúfolt és levegőtlen az egész kompozíció. Borsos mindinkább önmagával vívódik, fejlődése és lendülete megtorpan. Szinte önmagát és lelkiállapotát festi meg Az elégedetlen festő c. művében, melynek jellemző alcíme is - Krízis egy festő életében. Csakhamar abbahagyja a festést és a fejlődő fényképészet művelője lesz, a Szép Juhászné nevű vendéglő vezetőjeként fejezi be életét.

Korkép

Építészet

Festészet

Szobrász