A reneszánszból, a manierizmusból nemcsak a barokk felé vezetett út. Nagyjából a barokk stílusjegyek elkülönülésével, azok dominánssá válásával egy időben más jellemzők is meghatározóvá emelkedtek. A 18. század közepén, miután Winkelmann feltárta a Vezúv által elpusztított Pompei városának romjait, az antik kor iránti heves rajongás elsöpörte a barokkot és a rokokót. Az arisztokratikus köztársasági Rómában osztályokba sorolták a polgárokat. Ezekből az osztályokból választották később a szenátus tagjait. Ezért később egy "minőségileg jobb" mellékjelentés tapadt a klasszikus szóhoz. A 18. század közepétől a 19. század közepéig tartó időszakot klasszicizmusnak nevezzük. A latin classic (osztály) szóból származik.  Sajátos egybeesés vagy kiváltó ok, de tény az, hogy a klasszicizmus ott nyert inkább tért, ahol a rendiség és az abszolutizmus küzdelme a vallásháborúk formájában nyilvánult meg (lehet, hogy a vallásosság túlpolitizálódása is közrejátszott ebben), s ott gyökeresedett meg, ahol ez legalább kompromisszummal zárult. Egyes kutatók szerint a társadalmi hátteret nézve a klasszicizmus a polgárság és a feudális rendi abszolutista állam időleges kiegyezésén alapul. Mindenesetre a klasszicizmus egy bizonyos egyensúlyi helyzetben jött létre, amely az adott korban mindenkinek (polgárság, nemesség, uralkodó, egyházak) megfelelt, talán ezért is ragaszkodtak hozzá mindenáron. Zárt rendszer volt ez, amely egy idő után mindenkit nyomasztott, természetesen különböző okokból. Ebből vezethető le hosszú fönnmaradása is: egy idő után már csak azért is óvakodtak a megváltoztatásától, mert nem lehetett kiszámítani, hogy mi jön utána (pontosabban igen tartottak a kiszámított összeomlás káoszától). A klasszicizmus idején történik meg a francia szabadságharc és az amerikai függetlenségi háború.

Valami lényeges változás, az előzőtől való teljes eltérés folyamata indult meg tehát, olyan fordulópont, nagy változás, aminőt a reneszánsz jelentett a gótika után, és amilyet talán csak a 20. század művészete képvisel az előző századhoz képest. Ez a korszak, teljesen új társadalmi helyzetet, szellemi közérzetet és látásmódot jelent. Megváltozik az életforma : a polgárság érvényesülésével, helyfoglalásával, illetve e törekvések fokozatos előkészítésével ugyanis mindjobban együtt jár annak a társadalmi rendnek a felszámolása, amelyet általános megjelöléssel feudalizmusnak nevezünk. Nemcsak az emberi jogok kiszélesedéséről, a születési előjogok háttérbe szorításáról, a világi-városi élet túlsúlyáról beszélhetünk, hanem a teljesen megváltozott szellemről, amely általában a felvilágosodás áramlatainak köszönhető. E gazdag és sokágú mozgalomnak fő vívmányai közé tartozik a szellem szabadságának, minden irányú kibontakoztatásának előmozdítása, a tudásba vetett hit terjedése, szemben a korábban uralkodó, túlvilágba vetett hittel, valamint a természet megismerésére irányuló törekvés, szemben a természet erőitől való szinte babonás félelemmel. A racionalizmusnak ez az erősödése a szellemi élet sok területére hatott, és megváltoztatta az emberek egymáshoz való viszonyát, módosította, ha nem is szüntette meg egy csapásra a fennálló társadalmi viszonylatoknak a súlyát. Noha ezek a jellegzetességek Európa minden országában megfigyelhető jegyek, természetesen nem azonos időben és nem is azonos módon és mértékben jelentkeznek. Az átalakulás többek között függ az illető ország társadalmi és történelmi fejlődésétől, államformájától, az osztályok egymáshoz való viszonyától. A klasszicizmus évtizedeiben a történelem alakulását azok a mélyreható társadalmi és politikai események határozták meg, amelyek az 1789-ben kirobbant francia forradalomtól az 1848-49-es forradalmakig eltelt időszakban megmozgatták egész Európát.

Franciaországban, az abszolút monarchia nyomasztó árnyékában, a hanyatlás tüneteinek mind erősebb érvényesülésével, a felvilágosodás mozgalma a francia forradalmat előkészítő évtizedekben bontakozik ki. A felvilágosodás hatása fokozatosan elterjedt mindenütt. Finomkodás helyett természetesség, bonyolult tematika, illetve áttételes allegóriák helyett az ésszel (rációval) könnyen követhető közlés lép előtérbe. Mind nagyobb rétegek érdeklődnek az új, helyesebben megkésetten elért természettudományi ismeretek, általában a világ egészének megismerése iránt, és az utazás a magasabb társadalmi rang elengedhetetlen kellékévé válik. Franciaországban a köztársaság kikiáltása (1792) után három évvel a vagyonos burzsoázia és a gazdag parasztság érdekeit képviselő direktórium vette át a hatalmat. A mérsékeltek vezetése alatt álló köztársaság sikeres hódító háborúkba kezdett. Terjeszkedésének megakadályozására az európai államok szövetségre léptek ellene. A kormányzást a helyzet követelményei szerint szigorítva 1799-ben bevezették a katonai diktatúrát. Attól kezdve az első konzul, Napóleon gyakorlatilag egyeduralkodóként kormányozott, s a kialakult állapotot törvényesítve 1804-ben császárrá koronáztatta magát. Győztes hadjáratok sorozatával Európa tekintélyes részét fennhatósága alá kényszeríttette. Az oroszországi hadjárat kudarca után azonban hatalma megrendült, s 1813-ban Lipcsénél teljes vereséget szenvedett. A Párizsba bevonuló szövetségesek lemondatták a trónról s Elba szigetére száműzték. A következő évben rövid időre még visszatért, de a Waterloo melletti vereség végleges bukása lett. Helyreállították a királyságot. Franciaország a nagyburzsoáziára támaszkodó monarchia lett.

Angliában a polgári forradalom korábban lezajlott, a polgárosulás régen megindult, a szellemi élet átalakulása ezzel párhuzamosan már korábban érződik és ezért a kontinens 18. századi felvilágosodási hullámai itt már nem is okozhattak olyan nagy változást. Időben is, jelentkezési formában is oly eltérő jelenségekről van szó Angliában, hogy nem meglepő, ha az angolok felvilágosodásról mint korszakmegjelölésről alig beszélnek. Anglia a 19. század első felében lendületesen fejlődő gazdasági nagyhatalom. Jelentős gyáripara, a termelést nyersanyaggal ellátó hatalmas gyarmatbirodalma s a lehetőségeket ügyesen kihasználó szabadkereskedelmi politika világviszonylatban is vezető szerephez juttatta.

Németország a napóleoni háborúk során francia fennhatóság alá került. A megszállás azonban előnyökkel is járt. Alapjaiban ingatta meg a feudális rendet, s a kényszer hatására vagy önként bevezetett reformokkal, az elnyomás ellen szerveződő nemzeti mozgalmakkal olyan erjedési folyamatot indított el, amely a polgári viszonyok kibontakozását segítette. Németország ekkor lépett rá a nemzeti egység felé vezető útra (Napóleon idején 200-nál több kis feudális törpe-állam szűnt meg s olvadt bele a nagyobbakba). Goethe életműve mintegy összekötő híd a felvilágosodás és a kialakuló polgári esztétika közt.

Oroszország a Napóleon fölött aratott győzelmek után az európai reakció egyik fellegvára. Társadalmi és gazdasági fejlődésében messze elmaradt a nyugati országok mögött. A beszivárgó forradalmi eszmék azonban ott is éreztették a hatásukat. Megindult a jobbágyrendszer lassú bomlása, s kezdtek kialakulni azok a feltételek, amelyek a 19. század második felében a tőkés termelés előtt az utat megnyitották.

Magyarország a gazdasági elmaradottság és a Habsburg elnyomás kettős terhe alatt élte át a feudális rendszer általános válságát. A 19. század első felének történelme nálunk a nemzeti függetlenség megszerzéséért és a polgári átalakulásért vívott küzdelmek története.

A kor kiemelkedő felvilágosult uralkodóinak – Poroszországban II. Frigyes, a Habsburg birodalomban Mária Terézia és II. József, Oroszországban II. Katalin, Spanyolországban III. Károly, Svédországban III. Gusztáv – önkényuralmi kormányzati rendszerét az ésszerűség legitimálja. Egységesítő és központosító törekvéseik nemegyszer ütköznek ellenállásba. Így például II. József azon rendelete, amely a Habsburg birodalom hivatalos nyelvévé a németet tette, 1789-ben heves tiltakozást váltott ki Magyarországon és Németalföldön. A felvilágosult abszolutizmus képviselői általában a jobbágyság sorsának javítására, a földesúri terhek enyhítésére törekednek. Biztosítják, illetve tiszteletben tartják a vallásszabadságot, reformokat vezetnek be az igazságszolgáltatásban és fejlesztik az oktatásügyet.

Korkép

Építészet

Festészet

Szobrász