|
A klasszikus irodalom kifejezést már az antik irodalomban is ismerték. Akkor az számított klasszikus alkotásnak, amely elérte az eszményített görög művek színvonalát. a klasszicizál eredetileg azt jelentette, hogy olyat hoz létre, mint a klasszikus. Az esztétikai nézetek egyik központi fogalma az imitáció lett. (Az imitáció az a sajátos alkotói felfogás, amely egy elfogadott klasszikus értékrendű mű utánzásában, másolásában jelöli meg a célt. Az eredetiség csak abban nyilvánulhat meg, hogy hogyan variálja az ismert elemeket. Magas műveltséget, iskolázottságot kíván a befogadótól, hiszen az esztétikai élvezetet az adja, hogy a befogadó tudatában hogyan szembesül a másolt, utánzott mű a másolattal, utánzattal. Az imitációs művészet olyan korok sajátja, amelyek értékválságukat (erkölcsi, esztétikai) nem akarják vagy nem merik beismerni. Az imitáció először a klasszikus antikvitásban alakult ki, itt a görög műveket másolták, majd a reneszánsz humanista szakaszában tért vissza ekkor a római latin műveket másolták. A klasszicizmus után még visszatért a neoklasszicizmusban, sőt szerepe van korunkban is.) A klasszicizmus alapja a tudományos gondolkodás. Két ismeretelméleti, filozófiai irányzat hat leginkább. Az egyik az empirizmus, a másik a racionalizmus. Megőrizte a humanista világszemléletet, s többé-kevésbé az önállóságát is, bár a teológiával nyíltan nem szállhatott szembe, s legtöbbször az állam volt a támogatója.
A klasszicizmus esztétikája szerint a természetet kell ábrázolni, de csak a szépet. Horatio szavaival: "használni és gyönyörködtetni" Elve a sententia és pictura kombinációja - van némi hasonlóság a barokk emblémával és ábrázolással. Műeszménye a részekből szerkesztett egész: az emberi rend megvalósítása, amely aztán harmonizál az égivel. Mereven normatív: megköveteli, hogy a művész aprólékosan, meghatározott szabályokhoz igazodva alkosson (ezt intézményekkel is felügyelik). A klasszicizmus erőteljesen normatív irányzat. A tökéletesség rendszerezett szabályokban fogalmazódott meg. A művek alapvető jellegzetessége a szabályosságból és arányosságból fakadó harmónia. Először kap meghatározó fontosságot a toposz, itt lesz fontos kép a metonímia (elsősorban az ok-okozati). A nemes egyszerűség a jellemző mértéktartásban, a stílus fegyelmében testesült meg, a nyugodt nagyság pedig a világosságban és szabatosságban. A szerkezeti tagoltság, a választékosság, az átláthatóság a tudatos barokkellenességből is származott. A klasszicizmus az első irányzat, melynek képviselői türelmetlenek másokkal szemben. A KLASSZICIZMUS SZAKASZAI A 16. század utolsó harmadától a 17. század végéig:
A 18. század:
Ebben a két időszakban - részben a felvilágosodás eszmei változásaira, a szentimentalizmusra (később bemutatva) adott választ. Másrészt a rokokóra és a politikai eseményekre adott választ. A 18. század végétől a 19. század első negyedéig, az irányzat bomlása, formai jegyek előkerüléseinél:
A klasszicista irodalom merev szabályokhoz tartotta magát az utánzás érdekében. Szigorúan elkülönítették egymástól az egyes mű-nemeket és műfajokat. Főbb műfajai: eposz, tragédia, óda, epigramma, tanmese, tanköltemény, nevelődési regény, államregény, szatíra és episztola. Az érthetőség, a világos, áttekinthető kompozíció alapkövetelmény volt. Ilyen előírás volt a francia klasszicista drámában a hármas egység, azaz a hely, idő és cselekmény egységének a törvénye. Eszerint a cselekmény egyetlen bonyodalomra korlátozódott, az események időtartama 24 óra és egyetlen helyszínen történt minden.
A magyar irodalomban, az irodalomtörténészek, de maguk az írók is szükségét érezték annak, hogy valamilyen rendszerbe rendeződve, csoportokat alkotva különbözzenek. Természetesen mindig akad olyan szerző, vagy mű, amelyik kirí valamelyik csoportból. A csoportok lényege azonban azonos - követni kell a horatiusi szabályrendszert.
A másik csoport jellemzője az ún. latinos irány vagy a deákos klasszicizmus. Latinos stílus jellemző az ekkori magyar irodalomra. Felismerik, hogy a magyar nyelv is képes az antik időmértékes verselés kifejezésére. A szerzők többsége honorácior volt. (A honorácior az a nem nemesi származású értelmiségi, aki ha világi pályára lépett, akkor elsősorban a városokban, ritkábban a vármegyében tanulmányai jogán kapott polgárjogot vagy nemesi jogot, ha pedig pap lett, akkor is beilleszkedhetett a privilegizáltak körébe.) Ebbe a társaságba is tartoznak éppen csak odatartozók. Sokuk különböző okokból (egészségi, politikai, tudományos, gazdasági, egyéb) felhagy a szépirodalom művelésével, de mindig elismeri az irodalom, az anyanyelv fontosságát. Hibája a latinos mondatszerkezet, előnye a nyelvi hajlékonyság fejlesztése.
Csokonai Vitéz Mihály: Mit csinál a szeretet (részlet): Sokszor Herkules is orsót fog kezébe, Ha tüzesen pillog Omphalis szemébe. Sokszor amelly héros Átlást feljulhatja, Egy csalóka szemű asszony elaltatja, Sokszor aranycseppé kész az ember válni, Csakhogy Danaéval lehessen tréfálni.
Külön csoportot alkottak még az ún. népszerűek is. Ezeket a szerzőket igen nehéz egy csoportba vonni, hiszen találhatunk közöttük késő-barokk vonásokkal ékest éppen úgy, mint a parlagi rokokó, a kezdeti radikalizmus vagy a szentimentalizmus korai képviselőjét egyaránt. Arany János népszerűeknek nevezte őket, az olvasókra gyakorolt hatás felől közelítve. Jónak tartjuk meghatározását, hiszen gyakorlatilag ők voltak azok, akik elfogadtatták a vásárlókkal, hogy a kalendáriumon és a vallási könyveken kívül is van irodalom, s ez az irodalom nem a kevesek birtoka. A népszerűek munkáit többször is kiadják. Lehet, hogy esztétikai értéke kevesebb, de az olvasókra és az utódokra tett hatása tartósabb és jelentősebb volt az eddig tanult magyar szerzőkétől! Jelesebb alkotói Dugonics András, Hermányi Dienes József.
Kazinczy Ferenc: Híven szeretni ... Híven szeretni a jót, Gyűlölni vesztig a gonoszt, Eszköze lenni az isteni kéznek, Egy nem haszontalan tagja az Egésznek, Férfiak! ez gyönyörű jutalom. A klasszicizmus vizsgálatát megkönnyíti, hogy a művekben a felvilágosodás eszméi határozták meg a valóságszemléletet. Megnehezíti viszont az, hogy a klasszicizmus többnyire más irányzatokkal keveredett: a késő-barokkal, a szentimentalizmussal, a rokokóval és az ún. preromantikával. (ezek bemutatása lent, kék gombra kattintva). Azt azonban soha ne feledjük, hogy a felvilágosodás maga nem stílusirányzat, de még csak nem is korstílus: eszmetörténeti korszak, amelynek tárgyalása az ideológia- és filozófiatörténet, a történelem, a szociológia és a politika története, a mentalitás története. A klasszicista stílus részben az antik irodalom (különösen a római-latin, kisebb mértékben a klasszikus ógörög), részben pedig a reneszánsz humanista irodalom eredményeire épült. Itt is alapvető kategória az imitáció. Ám már érvényesülnek az archeológiai és művészettörténeti kutatások hatásai is. Hátránya a fordításirodalom erőltetése - a vele járó idegen nyelvi vonások elterjedése, előnye a nyelvújítási készség erősödése, a nemzeti nyelvi öntudat kialakulása.
|
Az
első csoportba tartozóak a
franciás irány követői, ún.
testőrírók. A franciás
irány a francia kapcsolatok mellett elsősorban a példára, mintára és a
racionalizmus követésére utal (így tartozik ide
gróf Teleki József vagy a Voltaire-rel
levelező gróf Fekete János), a testőrírók
kifejezés pedig arra, hogy többségüknek köze volt a
Mária Terézia által fölállított bécsi Magyar
királyi testőrséghez, még ha nem is voltak tagjai a testőrségnek. (ezért
tárgyaljuk itt Orczy Lőrincet vagy
Ányos Pált). A csoport tagjai zömében a
nemesség, az arisztokrácia köréből származtak, a tulajdonképpeni központ Bécs
volt. Péczelin kivételével nemigen volt kapcsolatuk az olvasókkal, akik közül
csak kevesen olvastak vagy beszéltek franciául - így az imitációt sem
értékelhették. Politikai nézeteik is erősen különböztek az átlag magyar
olvasóétól, akiket jobban megfogott egy másik felfogást követő irodalmárok
munkássága.
PÉLDA
Végül
az utolsó csoport jobb híján viseli a következő jelzőt - a
németes irány.
Jóval összetettebb jelenségről van szó - helyesebb lenne a felvilágosodás
aktivizálódásával jellemezni a csoportot. A felvilágosodás csak részben érkezik
közvetlenül (francia nyelven inkább) a magyar irodalomba. A közvetítő nyelv a
német. A német államok gazdasági és társadalmi viszonyok nagyon közel voltak a
magyarokéhoz, ezért is terjedtek el Magyarországon a német nyelvű művek. A német
irodalomban később megjelenik a szentimentalizmus. A klasszicizmus esztétikai
alapján állva az eredetiség helyett az imitáció volt a jellemző. Magyarországon
az volt a minta, hogy a német irodalmat imitálták "fentebb stylus" nevében. Ez
azt jelentette, hogy a magyar nyelvet képtelenek tartották arra, hogy magasztos
eszméket fejezzen ki. Tehát fordítani, fordítani kell, művelni kell a nyelvet.
Ugyanakkor akadnak olyanok, akik elsősorban a francia és német esztétikai
újítások nyomán az eredetiséget helyezik az előtérbe. Akkor úgy tűnik egy kis
időre, hogy él a közönségigény is, és megjelenik egy olyan képzett íróréteg,
amely felismeri azt, hogy irodalomra is szükség van.
Batsányi 1788-ban kiadja a Kassai Magyar
Museum című folyóiratát. Bár a szerkesztés munkálataiban többen részt vesznek, a
gyakorlatban ketten szerkesztik
Kazinczyval.
Kazinczy álláspontja, hogy a magyar irodalmat fordításokkal lehet
felvirágoztatni, Batsányié viszont az, hogy saját művekre van szükség. Nincs
kizárva, hogy személyi konfliktusok is voltak a tapolcai csizmadia fia, a
kiemelkedésére büszke honorácior és az ősi nemesi származására büszke Kazinczy
között. Kazinczy kiválik a lapból és megalapítja az Orpheuszt. Az érdekes az,
hogy míg közben Kazinczy - baráti és szabadkőműves kapcsolatai révén részese
lesz a Martinovics-mozgalomnak, addig Batsányi tudatosan kimarad belőle. Ezekkel
a szépirodalmi folyóiratokkal egy időben létezik még Pozsonyban az Uránia
(szerkesztője: Kármán József).
