Az asszony helye
Anyám hallgatott, apámnak eljárt a keze.
Asszonynak nálunk csak Hallgass volt a neve.
Sírtunk és nevettünk, gondoltunk holnapot,
Munkával teltek borús, csúf hétköznapok.
Főzni tanultam, hiszen csak egy lány vagyok.
Olvasni titokban, tanulni csak csendben.
Hallgatni mindig, álmodni rendületlen.
Reszketve simítani egy könyv fedelét,
Szomjamat oltani, soha nem volt elég.
- Jaj, gyere Kincsem, így nem lesz kész az ebéd!
Asszonynak nálunk csak Hallgass volt a neve.
Anyám hallgatott, apámnak eljárt a keze.
Hát így esett, hogy főzni gyorsan megtanultam,
Majd e tudománnyal jó férjre találtam.
Apám szerint, kérőm nem való semmire.
- A kaszát sem tudja fogni a ,kezibe'!
A szigor nagy úr, de még nagyobb a szégyen:
Pártában maradni, már túl huszonéven.
- Saját károdon majd végre megtanulod,
A férjed fogja letörni akaratod.
Nagyanyám is ellátott egy jó tanáccsal.
Nem biztatott soha otthon maradással.
- Ki nem állja a munkát a kasza ,nyelin',
attól ne várj semmit se, a lábad 'közin'.
Édesanyám mondta, és mutatta utamat
- Okos asszony legyél, szeresd az Uradat!
Tudom, szereted, az Isten így rendelte.
Vigyázz lányom nagyon, erre az Emberre!
Régi már az emlék, s múltam megkísértem.
Szeretem még ma is az én jó Emberem.
Csendes asszony vagyok, hallgatni jól tudok,
Fiaink születtek - ezért hálát adok.
Kezembe könyvet már nem titokban veszek,
Tanulok és írok, háztartást vezetek.
Munkámba oly sokszor belefeledkezem,
De asszonyként nem éltem, hogy Hallgass a nevem.