Áldás

Örök az élet. Fénye rám vetül.
Égből szóródik, hull áldás felém.
Estére, félek - létem szenderül -
de tart az Úr, hordoz majd tenyerén.

Ördög játszik, nem alszik el, éber.
Szívemre kételyt cseppent, átkosat.
Felveszem ezt, hisz ragyogó ékszer,
s éget belém iszonyú kínokat.

Jól érzi magát velem: bestia.
Lefejti rólam az áldásokat,
bús árnyként követ az istenlova,
utolér, s kéri megváltásomat.