Nászút Rodoszon

Napsütötte élet, tengeren bolyongó
hullámokon ringó, édes szerelem.
Múltba fénylőn véstünk, jövőnkben is részünk
álomszép legyen.

Csillogó lagúna, születik a rúna,
véget nem érő nyár, búbáj és titok.
Mikor partot érünk, hogy zubog a vérünk -
nyílnak nárciszok.

Ódon falak között, virágba öltözött
első ölelésünk, új nász Rodoszon.
Nap-sziget velünk nevet, sütteti magát
egy gyík a falon.

Sikátorokban harsogó zöld fűcsomó.
Vándorsólyom száll a sziklás part felett.
Vágyunk illata, üde leanderszirom -
és szívünk remeg.