AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Névnapodra

Festett, lecsorgó glóriák alól
Néznek felém a fásult emberek,
Agyamba bújt a csend. Rólad dalol,
Ha táncba hívnak bús, hazug hegyek.
Arcomba vág a lámpafény megint,
Fakó hajammal kergetőz' a szél,
Ma reggel minden ajtó rám legyint.
Szemedben ott az egyszervolt esély!
De túl rideg a jel, mi felhevít,
Hiába hull fejemre könnyeső,
A mozdulatlan út lecsendesít.
Ma semmi nem lesz elviselhető!

De Téged ünnepelnek angyalok,
Neked kacsint a titkos ébredés!
Vonat zuhan velem, s ahol vagyok,
Ott minden mondat izzó tévedés.
Fehér falak közt rejt a Gondolat,
Köszönt a megcsaló emlékezet,
Titokban írt ajándék csókokat
Az otthonodba küld a Képzelet.

Szemembe nézel, és helyettem élsz,
Letűnt világok véres halmain,
Az arc, a láb, a törzs, a bőr, a kéz
Egyszerre csüng a Múlás karjain.
A nagyvilág ma apró gyászban áll,
Mert nem vagy mégsem lelkem harcosa,
De Téged ünnepel, ki Rád talál.
Csak árnyékomnak nincs hozzád szava...

A névnapod nekem tavaszt hozó,
Piros betűvel írt szerencseéj,
Arcomhoz ér a lázas, fényt adó
Tebenned égő, hűvös szenvedély...
Ez ad reményt haldokló alkonyon,
Tenyérbe zárt, jégszínű koppanást
A járda őriz - benne hallgatom,
A szél hogyan hoz tőled suttogást...
Csendes folyó felett a csillagok
Nevedből láncot fűznek énnekem,
Ahol Te vagy, ott angyal vagyok,
Ha megvalósulunk egy éjjelen...

2004. március 12-14., Vác

< >